A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-02-01 / 2. szám
66 volt. A magyar egyház vezető posztját a hosszú interregnum után betöltő személy felé olyan elvárások nyilvánultak meg, melyeket valószínűleg senki sem tudott volna kielégíteni. A magyar egyház új fejének tudomásul kellett vennie, hogy az egyház szabadságának helyre- állítása még nagyon korlátozott, hogy a legfelsőbb állami vezetés törekvéseivel ellentétben olyan erők is vannak jelen a magyar közéletben, melyek nem kívánják a nyitást az egyház felé. Ezzel eleve adott volt a társadalmi feszültség. A Rómával kötött megállapodás a hívek fenntartásait sem tüntette el azzal az állammal való együttműködéssel szemben, mely az egyházat nemrég még nyíltan üldözte, és a materialista-ateista ideológia iránt változatlanul elkötelezett maradt. (Ez volt Mindszenty bíboros elutasító magatartásának is a lényege.) A társadalmon belül mély szakadék állt fenn az egyház és állam viszonyában, mely később is csak lassan töltődött, de egészen ma sem tűnt el, a közeledés látványos eseményei ellenére sem. Sőt, sokan az évek során kilalkuló „rendezett viszonyban” az egyház szabadságának újfajta veszélyeztetését látják, mely meg nem engedhető kompromisszumokat kíván az egyháztól. Figyelembe kell vennünk, hogy Magyarországon az egyház és az állam szétválasztása nem a laicista állam elvei szerint történt, ahol az egyik felet messzemenően nem érdekli, mit csinál a másik, hanem a „szerződéses jogokkal kiegészített legalitás elve” alapján (vö. Bihari, Államjog, 113. o.), ahol az egyház csak olyan jogokkal rendelkezik, melyeket az állammal kötött megegyezés számára biztosít. A magyar egyház új feje számára azonban merőben elméleti kérdés volt, hogy egy „neojozefinista” rendszerben kell-e kormányoznia az egyházat, vagy sem. Az adott helyzetben nem támaszkodhatott elődei tapasztalatára, példájára, hanem merőben új kormányzási stílust volt kénytelen kialakítani. A megemlékezések, melyek elhunyta alkalmával munkásságát méltatták, megkísérelték utólag eldönteni, hogy vájjon a két püspök közül, akiket mint titkár szolgált, kinek kormányzói stílusát tanulta el: Mindszenty Józsefét vagy Bánáss Lászlóét. Az adottságok azonban, melyek között működnie kellett, annyira újak voltak, hogy kizárták bármiféle modell követését. (Folytatjuk.) N. F. „A MEGNYESETT FA KIZÖLDÜL.. Az 1986. októberi szám 433-434. lapjain közölt írásunkhoz kiigazító hozzászólást küldött Esztergomból Horváth Miklós, az elhunyt Lékai bíboros 12
