A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-12-01 / 12. szám

568

gombázni vagy meccsre menni", „házat építeni", „tiszta kútvizet inni", „drágán, de van hús" — azaz a másodlagos emberi szükségeletek szűkkeblű eszményei. Szabadságra, önmegvalósításra törekvő embereknek, EMBEREK-nek ez nem a „csúcs", nem elég. Ismétlem: a csöveseket, de mindenkit először is embereknek kell tekinteni, hogy közös problémáinkat megoldjuk . . .

★ ★ ★

Nézzük meg figyelmesen a mellékelt fényképet. Próbáljuk meg felmérni, ki az a férfi, akit ábrázol. Milyen műveltséggel, képzettséggel rendelkezik, mi a foglalkozása? Az a kérdés, hogy rokonszenvesnek találjuk-e, vagy séminként felmerül. Legalább pár pillanatig ne olvassunk tovább, hanem igyekezzünk elhelyezni az illetőt.

Émile Granger a neve; Lyon közelében, Saint-Étienne városban él, most már majdnem tizenhét éve. Saint-Étienne nagyságával és nehézipari jellegével Miskolchoz hasonlítható. Eredetileg Émile-t Lyonhoz kötötte a foglalkozása.

Saint-Étienne városi hatóságai eleinte „nevelőapaként', később , Anyai gondozónőként" (így nőnemben: assi stante materne!le) tartották számon; ma is ebben a minőségben kapja a hivatalos segélyt.

Az otthon lakói csak úgy emlegetik: az öreg. Jelenleg az otthonnak Émile-en kívül öt állandó lakója van: Alain, Gilles, Jean-Marc, Michel és Nourredine. A többiek jönnek-mennek.

Csavargók, fiatalkorú bűnözők, autórádiók kis tolvajai, zsákmányra vadászók, betörők — csövesek.

,Az idilli regény, mely a nagylelkű nevelőről szól, aki váratlan módon megmenti a mocskos képű ártatlen angyalkát — ez a regény nem a mi történetünk."

Az otthon élete kemény és kiszámíthatatlan. A nagy hallgatások a közös étkezés során sokszor felszabadító és termékeny idősza