A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-02-01 / 2. szám

55

hívőnek: először is a zsidónak, azután a pogánynak” (Róm 1,16). A korintusi levél alapján világos, hogy az Evangélium (az örömhír) ereje éppen Krisztus keresztje (lásd fönn lKor 1,18).

A Jézus Szívét tisztelő tudja, hogy az átvert szívű Krisztus már megdicsőült és ott ül az Atya jobbján. De sebhelyeit nemcsak a jelenések idején hordozta (vö. Jn 20,27). Akkor is ott lesznek azok testén, amikor eljön, és az örökkévalóság egész liturgiájában is. Néhány idézet a Jelenések Könyvéből, melyek az Úrnak a halálban való megdicsőülését nyomatékozzák:

,,.Nézz étek, közeledik a felhőkben, látni fogja minden szem, még azoké is, akik átszúrták! A föld minden népe veri majd a mellét. Igen. Amen.” (1,7; vö. Zak 12,10—14). — ,.Meghaltam, s lám, mégis élek, örökké. Nálam van a halálnak és az alvilágnak a kulcsa.” (1,18.) — ,,Most azt láttam, hogy a trón és a négy élőlény és a huszonnégy vén között ott áll a Bárány .mintha leölték volna” (5,6). — Az angyalok ,,harsányan zengték: ,Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás!’ ” (5,12.)

Értelmetlen dolog az engesztelés (vagy a kérésztútjárás) ellen azzal érvelni, hogy elszakítjuk a feltámadás misztériumától, egyáltalán: a húsvéti misztériumtól. A keresztútnak és az engesztelésnek csakis azért van értelme és vallásos népszerűsége, mert elevenen átéljük, hogy az, akinek szenvedéséről vagy szomorúságáról elmélkedünk, feltámadt és dicsőségben él.

Az ősegyház lelkiségének is a szenvedéstörténet volt a fő tápláléka: az evangéliumok ,.előre meghosszabbított szenvedéstörténetek”! A már kész szenvedéstörténet elé írták a nyilvános élet és a gyermekség titkait. Ezért a „passió” az, amiben a négy evangélium leginkább megegyezik. Az aszketika és a misztika történetében is Krisztus szenvedése a központ, Krisztusé, aki föltámadott, elküldte a Szentleiket és újra eljön ítélni élőket és holtakat.