A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-12-01 / 12. szám

554

kézikönyvbe amit természetesen nem értettem át teljesen, viszont sok kérdésre választ kaptam belőle. Ez az elfogultság rontott ökumenikus érzelmeimen, s mint kétélll kard, Isten felé Is merészelt csapni... Egyre Inkább észleltem, hogy az Istennel való kommunikáció helyett jobban esik a dogmatika mondatait olvasnom. Szerencsére Isten Idő ben figyelmeztetett.

Múlt év őszén utazom a szerzetbe való felvételre, s amikor meg tudom, hogy felvételt nyertem, örömmel és a jövő Iránt való bizal mattan*ággal ajánlom magam a SzUzanya oltalmába, akit már ré gebben Is tanító anyámul választót tam. ö segített akkor Is, amikor az édesanyámtól való elszakadás fájdalmával hozzá menekültem.

Pár hónap múlva belépek a novlclátusba. Ami legjobban meg lepett, hogy nagyon Is saját döntő selmre kellett hagyatkoznom, pedig én azt vártam, hogy a legtöbb dologban ma|d megmondják, hogy mit tegyek. Itt aktív részvétel várt, eltérően az otthoni élettől. Eddig csak fogyasztó" voltam, egyházi ta nftásokal hallgattam, olvasgattam,

most meg lassan nekem Is aktívan be kell kapcsolódnom a munkába.

Persze, nem mindig sikerűit minden. A praktikus dolgokban Já rattan voltom sokszor elkeserített. Hát még annak a tudata, hogy nem vagyok valami lángész. Két dolgot vésett a szívembe Isten e lelki vál ságok alatt 1/ át kell éreznem az "utolsónak lenni" állapotát, hogy azok számára lehessek balzsam, akik utolsóknak érzik magukat, mert különben az esetleges sikerek tuda ta ki fogja ölni belőlem ezt a szó lldárls érzést 2/ meg kell tanulnom egyszer s mindenkorra, hogy Nél Mile semmit sem tehetek, látnom kell ezt a tehetetlenségemet

ügy tUnlk, sok minden történt fiatal éveim alatt Hálával gondolok Istenre, hogy megváltoztatott és meghívott aratásába. Hálás vagyok az embereknek, akik türelmesek voltak hozzám, akik el tudták viselni bogaraimat s szeretettel viseltettek Irántam, örülök, hogy Jézus Igazi barátságát kaptam meg, s még "száz annyi" valóban hU és Igazi ba rátot "Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, tőle származik minden közösség az égben és a földön*.

(Ef 3,14)

AZ ARATNIVALó SOK. A MUNKÁS KEVÉS!