A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-12-01 / 12. szám

542

Január 3 (néhány országban) - 2. VASÁRNAP KARÁCSONY UTÁN A MINDENHATÓ ISTEN MÉLYSÉGES CSENDJE

A szentmise olvasmányai:

Sir 24,1-4.12-16; Ef 1,3-6.15-18; Jn 1,1-18.

„Midőn a mindenségre nagy, mélységes csend borult, s a gyorsan tűnő éjszaka már feleútjáig jutott, mindenható Igéd, Urunk, az égi trónról földre szállt.” (Bevonulási ének.)

Karácsonyi ünnepkör. Fontos és súlyos három ünnep előzi meg ezt a vasárnapot: Krisztus születése, a Szent Család, és a Szűz Istenanya. Ma egy kicsit megpihenünk, és csendben visszatekintünk az elmúlt két hétre. Olyan távlatok nyílnak meg világszemléletünk kialakításához, amelyek minden más emberi bölcselkedésnél, szociologizálás- nál alapvetőbbek. Káros és veszélyes dolog, hogy sok ember ezeket haszontalan elvontságoknak tartja, és a nagy problémákat úgy próbálja megoldani, hogy elszigeteli a teremtés alapenergiáitól. A pusztán gazdasági vagy társadalmi vagy politikai megoldáskeresések eleve csődöt mondanak, vagy legalábbis nem tartósak.

Mindenható Ige. A világmindenség gyökerénél ott van Isten Bölcsessége, Isten Igéje. Minden általa lett; nélküle semmi sem lett. Teremtő dinamizmusa abban áll, hogy minden elgondolásnak, lényegnek, alakulásnak Ű az eszmei, istenképi forrása. Isteni valóság, Isten ő maga, részese Isten belső életközösségének. Ö a történelem értelmének és alakulásának ősforrása.

Emberré lett Ige. A történelem egy adott pillanatában az Ige emberként beáll a történelembe. Nem valami belső történelmi fejlődés eredménye ez, még csak nem is az emberi romlottság, az eredeti és minden egyéb bűn helyreigazításának valamiféle követelménye. Isten belső logikájának és nagylelkűségének szuverén tette; Isten eleve úgy gondolta el a történelmet, hogy eljöjjön ,,az idő teljessége”, amelyben bekövetkezik a megtestesülés. Hogy az emberek Krisztusban istengyermekségre legyenek megáldva, kiválasztva és meghatározva. Isten bensőséges, családi kapcsolatot létesít az emberrel.

Emberi újjászületés. Ha a megtestesülés törést jelent a történelem egésze szempontjából, az egyes ember létébe is megrázkódtatást hoz. Az ember bűnössége szempontéból nézve: nem csupán eltörlés, kártalanítás, megbocsátás, hanem megtérés is, gyökeres irányváltoztatás, önmaga meghaladása. Az isteni önközlés szempontjából pedig a végtelenség beletöltése apró kagylóba és törékeny cserépedénybe, a természet rendje felett álló egybeötvözés; az újjászületés nem kisebb megrázkódtatás, mint a csecsemő kiszakadása az anyméhből.