A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-12-01 / 12. szám

537 százait írták és fogják írni róla. Sok gyönyörű dolgot olvastam Máriáról, amint erre az elmélkedésre készültem; itt most csak két jellemvonását emelném ki, ame­lyek — azt hiszem — döntő fontosságúak. Az egyik a csend, a másik a szüzesség. Mária a csend.,fizIstenanya csodálatra méltó csendesség volt" - mond­ja az egyik író. Amikor az angyal eltávozott tőle, ő nem rohant Názáret kútjához, hogy ott fünek-fának elmondja, mi történt vele. Nem rohant a zsinagógába, se az or­voshoz, se barátnőihez, hogy hencegjen: ,,Képzeljétek, én vagyok a Messiás any­ja!" Sőt feltételezhetően egy szót sem szólt Józsefnek sem, hiszen ha József tu­dott volna az isteni tervről és beavatkozásról, nyilván nem akarta volna elbocsá­tani hitvesét. Nem; Mária csendben maradt, nem kürtölte világgá csodálatos hiva­tását, hanem az első karavánnal sietett Erzsébethez, hegyen-völgyön át, hogy öre­gedő, áldott állapotban lévő nénjének segítségére legyen. Hányán közülünk vennénk, amikor áldott állapotban vagyunk, a veszé­lyes, fárasztó út kockázatát, hogy egy rokonunknak segítsünk? Nem az lenne-e a véleményünk:, fitost én meg a kisbaba vagyunk az elsők, és nem tehetem ki ma­gam veszélynek a gyerek miatt senki kedvéért"? Mária viszont éppen ellenkezőleg cselekedett. Miért? Mert másképp nem tehette! Mert mindaz, aki Jézust befogadja életébe, mindaz, akiben Jézus él, az nem tudja magába fojtani a szeretetet, abból kiárad Jézus szeretete az embertár­sai felé. Ezt saját apró kis életemben is megtapasztaltam. Az uram és én kizárólag egymásnak élő emberpár voltunk. Mások baját vagy problémáját udvariasan meg­hallgattuk ugyan, de a lehető legfelületesebben kezeltük, hogy drága időnket ne veszítsük vele, és főleg hogy el ne szomorítsanak bennünket. - Egy szép napon aztán tudatosan — de Isten végtelen kegyelméből kifolyólag - történt az, hogy meghívtuk Jézust a szívünkbe és életünkbe. Nem sokkal ezután két dolog­ra figyeltünk fel. Az egyik az volt, hogy ilyen mélyen boldogok még soha nem voltunk. Külsőleg semmi sem változott életünkben, de nagy belső átalakuláson ment át az egymás közötti viszonyunk, aminek következtében életünk legboldo­gabb éveit éltük. A másik, amire fölfigyeltünk, az volt, hogy barátainkhoz való viszonyunk is belső megújuláson ment át: míg régen senkinek a problémája nem érdekelt egyikünket sem, most megdöbbenve hallgattam, hogy egyik barát is meg a másik is jött a szívét kiönteni, és ezt egyáltalán nem találtuk terhesnek, sőt pró­báltunk segíteni. Például ekkor vettük fel újra a kapcsolatot egy kiállhatatlan, egyedülálló öreg bácsival, akit mi is, mint mindenki más, elhagyott a kiállhatat- lansága miatt. Most elkezdtük látogatni őt; most meg tudtuk érezni benne a szen­vedő, elhagyott embert, és kiállhatatlansága másodrendűvé vált. így alakítja át azok lelkét az Úr, akik őt befogadják. Ezért sietett Mária is Erzsébethez, hiszen méhében hordozta Jézust, Jézus szeretete csordult ki be­lőle Erzsébet felé. Mária a szüzesség. Most pedig nézzük meg Mária másik fő jellemvonását: Mária szűzi mivoltát. Mária szüzességéről hallva én mindig kizárólag biológiai szüzességére gon­doltam. Nem nagyon értettem, hogyan lehetséges az; de mindig az angyal szavá­

Next

/
Thumbnails
Contents