A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-12-01 / 12. szám

531

Mária-évben vagyunk, és ennek keretein belül (mint egyébként is mindig) a polgári évet Szűz Máriának, Isten Anyjának főünnepével kezdjük. Szűz Mária élete a hit zarándoklása és a szolgálat zarándok- lása volt: Isten titokzatos szándékának lépésről lépésre történő kutatása (és ez sokszor a sötétben való botorkáláshoz hasonlított), felfedezése, elfogadása, megvalósítása. Ahogy mi Istentől kapott talentumainkkal okosan és nagylelkűen próbálkozunk gazdálkodni rászoruló testvéreink megsegítésére, a béke és az egység építésére, az is a hit és a szolgálat zarándokútja a Szűzanya nyomában.

Azért imádkozunk januárban, hogy Krisztus hűséges tanítványai legyünk. Krisztus nagyon hangsúlyozta küldetésének szolgálat jellegét: „Az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem

Nem noviciátus - hanem egy bűnöző fiataloknak otthont teremtő francia pap

hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul a sokaságért.” (Mt 20,28.) Ezt a szellemet kérjük a magunk számára is Krisztus Leikétől.

Mária lelkületéért is imádkozunk a magunk és minden Krisztushívő számára. „Mária fényében az Egyház a nő arcán felfedezi egy olyan szépség fénysugarait, amely mintegy a tükre a legmagasztosabb érzéseknek, melyekre képes az emberi szív: a szeretetben való teljes önfeláldozás, a legnagyobb szenvedéseket is kibíró erő, a határtalan hűség és a fáradhatatlan tevékenység, az a képesség, hogy összhangba hozza a beható intuíciót segítő és bátorító szavakkal.” (II. János Pál.)

Természetesen a nélkülözőkért, szegényekért, rászorulókért is imádkozunk. Azt kérjük, hogy a szegénység (bármilyen téren és bármilyen fokban fennálló szegénység) elvezesse a szegényeket — alázatos, egyszerű gyermekként — a Szentlélekben a Fiú által az Atyához.