A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-11-01 / 11. szám

— Nyugaton az ember a jólét áldozata lett, Keleten pedig a rendszer áldozata. Mindkét helyzet megfosztja az olyan távlatoktól, amelyek civilizáció teremtésére sarkallnák.

— Korunk társadalmában a művelődés elvesztette vezetői szerepét. Ma az ember főleg hatalomért és jólétért él és küzd, nem pedig eszményekért. Szeretne felnőtt, érett, szabad lenni; de a szabadság elől konformizmusba menekül, magánytól és különféle lelki betegségektől szenved, a halál kikerülhetetlensége pedig kétségbeesésbe sodorja.

— Szociológiai és kulturális felmérésekből kiderül, hogy sok kortársunkban él (talán gyötrődve és elnyomva) az élet értelmére és a vallásos értékekre irányuló vágy. Olyan válaszokat keresnek, amelyek az eddigieknél jobban megállják a helyüket és kielégítenek.

Mit tehet Krisztus Egyháza? Milyen feladat vár rá?

— Tudatában van annak (mély alázatossággal, de egyben Krisztustól jövő derűs bizonyossággal is), hogy azt kell felkínálnia Európának, amire leginkább szüksége van, és amire magától nem képes. Lelket kell adnia a modern társadalomnak, a bonyolult, pluralista Nyugaton éppen úgy, mint a monolitikus Keleten. Lelket adni, nem valami felsőbbséges helyzetből, hanem belülről, tevékeny közelségből és beható közösségvállalásból.

— Evangéliumhirdetők kellenek, akik alaposan ismerik a mai emberiséget, örömeit és reményeit, szorongásait és szomorúságait, és akik ugyanakkor Istenbe szerelmes szem483