A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-10-01 / 10. szám

433

All. vatikáni zsinat, amikor megrajzolta Isten népének teljes képét, és amikor azt tanítja, hogy benne nemcsak a papságnak, hanem a hívőknek is helye van; s nemcsak a szent Hierarchia tagjai, hanem a szerzetesek is meghatározott szerepkört töltenek be benne, nagyon helyesen nemcsak szociológiai princípiumokból vezeti le az Egyházat. Mert ámbár az Egyházat mint emberi közösséget meg lehet határozni és lehet vizsgálni olyan kritériumok szerint, amelyekkel a szociológiai tudományok élnek az emberi közösségek vizsgálatánál, ezek a princípiumok az Egyház esetében aligha elegendők. Hiszen Isten népe közösségének és ennek minden tagja esetében nem csupán „társadalmi kötelékről'' van szó, hanem egy mindenkinél és minden egyes tagnál megkívánt különleges „hivatásról”. Mert az Egyház mint Isten népe —

Szent Pál említett tanítása szerint, amelyet XII. Pius csodálatosan elmagyarázott — „Krisztus Titokzatos Teste” is. A Testhez tartozás joga abból a különleges meghívásból ered, amelyhez a kegyelem üdvözítő tette szükséges. Ha Isten népe közösségének tényleg a tudatára akarunk ébredni — amely közösség annyira teljes és oly sokféle — elsősorban Krisztust kell szemlélnünk, aki valamiképpen a közösség minden egyes tagja felé kimondja ezt a felszólítást: „Kövess engem!” (. . .)

Ugyancsak a II. vatikáni zsinat nagy energiát fordított arra, hogy kifejtse, a tanítványoknak és a hitvallóknak ez az ontologikus közössége hogyan válhat — „emberi" módon is — életének és tevékenységének tudatára ébredt közösséggé. A zsinat kezdeményezései folytatódnak további rendszeres munkában a szinó- dusokon és pápai fórumon egyaránt. Azt azonban soha nem téveszthetjük szem elől, hogy bármilyen kezdeményezés csak annyiban szolgál javára az Egyház megújulásának, és csak annyiban segíti terjedni az „igaz világosságot, aki Krisztus”, amennyiben az egyes hívőkre támaszkodhat. A hívőkben pedig arra a felelősségtudatra, amelyet hivatásuk, a kapott különleges kegyelemmel szemben éreznek, amelynek révén az egyes hívők Isten népén belül Krisztus Testét építik.

II. János Pál, A keresztény hivatás: szolgálat és uralkodás