A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
46 — De milyen virág volna a legmegfelelőbb erre a célra?így hát az orgonavirágot találták a legjobbnak, mert hosszú időn át virágzik. Erős illata van, és terjedelmes bokra. Ezért elkezdte az „orgonahadjáratot”. Először persze a gyermekeken keresztül, aztán szülői értekezleteken. Később útón-útfélen csak erről beszélt az embereknek. Dicsérte az orgonákat. Milyen szép, milyen jó, milyen szapora, milyen udvarszépítő. Addig-addig, hogy a nép belátta, hogy van benne valami, és elkezdték ültetni az orgonát. — Hát ez a magyarázata a dolognak — kiáltotta a pap nevetve. — Ez hát! Hogy az Isten álgya meg a tanító pár eszitl Azóta a tisztelt falusi nép orra nem a trágyát szagolja, hanem az orgonák illatát. — Hát ez valóban nagyszerű eszme! - hagyta helyben a pap. * * * A legközelebbi espereskerületi gyűlésen a lőcsfalvi pap elmondta új tapasztalatát új állomáshelyén. Nem is gondolta, hogy „hithirdetési” munkát folytat. Csak évek múltán tudta meg, hogy az orgonabokrokról tartott beszámolója mély gyökeret vert a tisztelt papi hallgatóságban. Az egész espereskerületben elkezdtek szaporodni a házak körül az orgonabokrok, sőt orgonaligetek, úgyhogy egyik huncut fiatal pap egy cikket is írt róla az egyházmegyei újságban, és utána a püspök úr dicsérő levelet írt a lőcsfalvi híveknek mint az orgonaillat áldásos apostolainak. Mikor a lőcsfalvi pap ezt megmutatta az illető tanító úrnak, ki elindítója volt a dolognak, a tanító azt sem tudta, hová legyen a boldogságtól. Az egyházmegyei lap cikke s a püspök úr dicsérő levele persze nem maradhatott titok, s lassan a város népe elkezdett mutatkozni Lőcsfalván és az esperesi kerület falvaiban, főleg orgonavirágzás idején. Ahol pedig sok népet ösztönöz a kíváncsiság, az élet is nekilendül. Főképpen pedig a kereskedelmi élet és a vendéglői ipar. A lőcsfalvi pap sokszor elgondolkozott ezen, és a „lánckövetkeztetés” törvénye jutott eszébe. Egy kényes tanítói orr birizgálta a tanítói agyat, mely megszülte az orgonaültetés eszméjét, míg a lőcsfalvi pap kíváncsiskodó természete kipattantotta az orgonák titkát, és láncszem láncszembe fűződve egy egész kerületet nemcsak jobb létre lendített, hanem az alapvető feladat is beteljesedett: a trágyaillat legyőzetett az orgonaillat által. A boldogság mindig múló, mint az éji mécs világa. Csak az emléke hosszú, mint a hold árnyéka a hegyen. De még az emléke is szép. irárHnnuii
