A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-09-01 / 9. szám
422 ládi összejövetelek keretében ünnepük az évfordulókat, születésnapokat, a karácsonyt, közösen oldják meg a nyaralást, sőt üzleti előnyökre is nyílik alkalom. De még a gyerekkor is boldogabb, hisz vannak játszótársak, olykor versenytársak, nincs elkényeztetés, pazarlás. Marx atya szerint az egyházak papságának csökkenése a gyermekáldás korlátozásának egyenes következménye. Több gyerek közül többen szánják magukat a papi pályára; marad, aki a családi vagyont kezeli. Több lelkipásztor szebbé tudná tenni a világ életét. * * * A ,,Csak egy gyerekkel többet!" akciónak az az óriási előnye, hogy azokhoz fordul, akiknek már van gyerekük. Nem vitatkozik az „overpopulation" (túlnépesedés) miatt steril „overcopulation" (túlközösülés) hirdetőivel. Azonkívül érvei józanok és őszinték. A nyugati „média" elhallgatja, hogy Észak-Amerikában és Európában már a mi életünk végén hiány lesz pl. ápolónőkben, akik a 20-25%- os öreg lakosságot gondozzák, de hiány lesz adófizető kezekben is, akik adójából a mi nyugdíjunkat tervezik fizetni. A bevándorlással ideig-óráig toldozni-halasztani lehet a gyermekáldás hiányát, de újabb problémákat fog hozni a kevert fajú népesség, mégha papíron egyforma jogokat isadunk egymásnak. Magyar szempontból sokszoros erővel fel kell karolni a „Csak egy gyerekkel többet!" akciót, és ezért ismertetjük Marx atya mozgalmát, mert erre még nem gondoltunk az Egyesült Magyar Alapnál, pedig a magyarság biológiai fennmaradásán dolgozunk. Ezért terjesztjük százezerszámra az abortusz elleni levélzárókat, ezért indítottuk a sikeres „Gyereket akarok!" jelmondatpályázatot. Most a kisebbségben lévő igaz keresztény családokon fordul meg az egész nép fennmaradásának sorsa, nekik kell pótolni nem tíz, vagy több gyerekkel, csak eggyel vagy kettővel, amit az önző többség
