A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-09-01 / 9. szám
408 ruházza teremtményeit (Mt 6, 26-30). Az istengyermekségnek ezt a közvetlenségét és Istenérzékelését nem sötétítheti el a lemondás szomorúsága. Sőt Jézus ígérete értelmében valahogy mélyebb és igazibb lesz ez az életöröm. Az Úr ugyanis ezt mondja: ,,Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap; most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet — bár üldözések közepette —, az eljövendő másvilágban pedig örök életet” (Mk 10J29—30). Értjük,hogy mit mond Jézus? Százannyit e világban. Már e kijelentése miatt sem lehetne Jézust világellenes- séggel vádolni, hiszen az évi Iág javait, amikről lemondunk, százszorosán adja vissza. Ha bűnösnek tartaná, egyszeresét sem volna szabad visszaadni. De a százszorosát ígéri. Ezt a hagyományos értelmezés úgy magyarázza, hogy az elhagyott anyagi javakért lelkieket kapunk vissza, amik az anyagiaknak többszörösét érik. Vagy úgy, hogy az elhagyott javak helyett a keresztény szeretetközös- ség biztosítja a százszoros értéket. Mindezek fenntartásával azonban van egy harmadik értelmezés is, hogy ti. a lemondással annyira éles világításba kerül Isten adakozó jósága, hogy mélyebb, melegebb és odaadottabb örömet tud nyújtani a földi dolgok használata annak, aki mértékkel él velük, mint annak, aki korlátlanul használva azokat, eltelik velük és unalmassá válik a velük való foglalkozás. E földi dolgok és élvezetek halmozása ugyanis egy bizonyos jóllakottságot eredményez, melyben a kiábrándulás, az aggodalom és félelem tanyát verhet, és a megcsömörlés életürességet teremthet a lélekben. Ez az, ami nem lép fel a mértékletes életben, de helyette a dolgoknak Isten szemével való látása van, mely a Teremtő gyönyörűségével fogadja azokat, és mindenben észre tudja venni azt az isteni Kezet, mely szerétéiből nyújtja azokat nekünk. így bensőségesebb, tündéribb lesz boldogsága. Az igaz szó nem szép, a szép szó nem igaz. Az értékes ember nem veszekszik, a veszekedő ember értéktelen. A bölcs tanulatlan, a tanult nem bölcs. A teljes ember nem gyűjt vagyont: emberekre pazarol, és így szerez; embereknek ajándékoz, és gazdag. A mindenség pályája: kiegyenlítődés harc nélkül. (Lao-ce bölcsessége)
