A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-09-01 / 9. szám

403

püspök, az egyházmegye második főpásztora (1939-től 1972-ig) Nyíregyházán, a püspökség jelenlegi székhelyén megalapította a Görög Katolikus Papnevelő Intézetet és Hittudományi Főiskolát.

A magyar görög katolikusok kezdettől fogva a magyar nyelvet használták a liturgiában, csupán csak a kánon szövegét mondta görög nyelven a papság. 1965. november 19-én Dudás püspök a Szent Péter bazilikában, a II. vatikáni zsinaton 2 300 zsinati atya jelenlétében teljesen magyar nyelven végezte a szent liturgiát (vagyis a kánont is), és így megtörtént a magyar liturgikus nyelv szentesítése.

VI. Pál pápa három évre, II. János Pál pápa pedig 1980. július 17-én véglegesen kiterjesztette a Hajdúdorogi Egyházmegye joghatóságát az összes görög katolikus hívekre, bárhol is éljenek hazánk területén. A Hajdúdorogi Egyházmegye jelenlegi püspöke 1975-től dr. Timkó Imre, segédpüspöke pedig — ugyancsak 1975-től — dr. Keresztes Szilárd.

Az 1984-ben kiadott Magyar Katolikus Almanach szerint az egyházmegyének 129 parochiája van (4 főesperesi és 13 esperesi kerületben), a hívek száma 210806, a lelkészeké 173 (plusz 25 nyugdíjas), a papnövendékek száma pedig 46.

Az egyházmegye híres búcsújáróhelye Máriapócs. 1696-ban, 1715-ben és 1905-ben a templom Mária-képe a könnyezés csodáját mutatta. A hívek tízezrei keresik fel évről évre Máriapócsot a zarándoklatok folyamán.

+++ +++ +++ +++ +++

Az egyházmegye fölállításának a jelentőségét segít megérteni, ha tudjuk, hogy a 75 évvel ezelőtti esemény mintegy másfél évszázad küzdelmeinek az eredménye volt. Az emigráns magyarok számára különösen is átélhető és sokatmondó az a helyzet, amiben a magyar görög katolikusok élni voltak kénytelenek. 1896-ban, a millennium évében jelent meg a következő rövid jellemzés: „Megtörtént dolog az, hogy a magyarnak oroszul miséztek, oláhul énekeltek,és még, ha az énekesnek kedve kerekedett ráadásul, az ,agiosz' -t (= triszagion = háromszor szent) is görögül elorrhangozta, s a szegény magyar jött ki a templomból azon meggyőződésében, hogy Istenével jól végezte dolgát, mert hiszen a pap és éneklésze annyi idegen nyelven énekelt Hozzá, miszerint lehetetlen, hogy vagy egyiket, vagy másikat meg ne hallgassa. Vallásos vigasztalást csak abban találván fel, hogy az egyházi szószékből legalábbis saját nyelvén szóltak hozzá."

Farkas Lajosnak, akitől az előbbi idézet való, és a magyar görög katolikusoknak a reménye a magyar nyelv liturgikus használaté