A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-09-01 / 9. szám

395

Szeptember 27 - ÉVKÖZI 26. VASÁRNAP AZ IGAZSÁG ÚTJÁN

A szentmise olvasmányai:

Ez 18,25-28; Fii 2,1-11; Mt 21,28-32.

. . Először az tűnt föl nekem, hogy a járókelők alig köszönnek egymásnak. — Itt csak az üdvözli a másikat - magyarázta Esti —, aki valóban szereti is, becsüli is az illetőt.

Fekete szemüveges koldus kuporgott az aszfalton. Bádogtányér az ölében. Mellén kartonlap: Nem vagyok vak. Csak nyáron viselek fekete szemüveget.

A sugárúton fényesebbnél fényesebb üzletek. Egy tükrös kirakatban ezt olvastam: Lábrontó cipők. Tyúkszem, tályog szavatolva. Több vevőnk lábát amputálták.”

Esti Koméi társaságában az író — Kosztolányi Dezső — megrázó képzeletbeli kirándulást tett a ,,becsületes város'-ban. Sok szokatlan hirdetés vonta magára figyelmét. Szikráztak a bank lángbetűi: Lopunk, csalunk, rablunk. Egy könyvesbolt kirakatában az újdonságok színes papírszalaggal átkötve verték maguknak a hírt: Olvashatatlan szemét. . . Az agyalágyult öreg író utolsó műve, mely éddig egy példányban sem kelt el. . . Hörgő Ervin legémelyítőbb, legmodorosabb versei. A mházaton ez a hirdetés lármázott: Drága és rossz ruhák. Tessék alkudni, mert becsapjuk. A vendéglőn: Ehetetlen ételek, ihatatlan italok. Rosszabb, mint otthon. A cukrászdán. Margarinnal, tojáspótlóval készített, állott sütemények. Egy újság — a Bérenc — állandó fejléce: Ennek az újságnak minden egyes betűjét megfizetik. Valamennyi kormánytól egyformán függ, sohase írja meg véleményét, csak akkor, ha szennyes haszonlesése követeli. Épp ezért figyelmeztetjük olvasóinkat, akiket egyébként és együttesen mélységesen lenézünk és megvetünk, hogy ne vegyék komolyan cikkeinket, és bennünket is nézzenek le, vessenek meg annyira, amennyire megérdemeljük, ha ugyan ez emberileg lehetséges. Apróhirdetések: Rovottmúltú, többszörösen büntetett, fegyházviselt pénztáros állást keres. . Idegbeteg nevelőnő kisgyermekek mellé ajánlkozik. . .

Esti Kornél magyarázza az írónak: ,,Itt mindenki tudja magáról — és felebarátjáról —, hogy . . . inkább kisebbíti, mint nagyob- bítja magát . . . így az itteniek nem veszik egészen készpénznek, amit hallanak vagy olvasnak, akárcsak ti, otthon. Közöttünk és közöttetek mindössze az a különbség, hogy tinálatok az emberek állításaiból el kell venni valamit, nagyon sokat, itt pedig mindig hozzá kell adni valamit, egy keveset. . .