A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-09-01 / 9. szám

387

ződés a legbiztosabb módszer annak érdekében is, hogy megelőzzük a kábítószer szörnyű csapását, és hogy ápoljuk és újra emberré tegyük szegény áldozatait.”

3. Szakszerű és közösségi cselekvésre van szükség a kábítószer elleni kemény küzdelemben, bárhol szedi áldozatait: otthon, az utcán, iskoláink körül, a hivatalban, bármilyen munkahelyen. Isten kegyelme, Isten hatalma, Isten gyógyító műve — amelyre az Egyház sajátos küldetésénél fogva a hangsúlyt helyezi — feltételezi az ember szabad közreműködését, őszinte megtérését, kibontakozó hitét. Ez mind valamilyen mértékben meg kell legyen azokban, akik hivatásuknál fogva a kábítószer áldozataival foglalkoznak, hogy megindítsák és kifejlesszék bennük a gyógyulás folyamatát.

4. Mit jelent az, hogy erre a szándékra imádkozunk?

a. Titkos közösséget valósítunk meg a kábítószeresekkel, akik belső harcukat vívják a szenvedély démonával. Részt vállalunk iszonyatos élményeikben, maró bűntudatukban; de részt vállalunk abban is, hogy az Atya hisz bennük és szereti őket, hogy Testvérük, Jézus velük együtt hordja a megváltás keresztjét, hogy a Lélek határozott, erős kézzel irányítja és vezeti őket.

b. Isten családjaként minden élet és gyógyulás forrásához fordulunk, Isten irgalmáért és jóságáért könyörgünk Krisztus Testének vagy beteg, vagy lázadó tagjai javára, felajánljuk értük szerete- tünket, szorongásainkat, szenvedéseinket.

c. Imádkozunk azokért a személyekért és intézményekért, akik és amelyek a kábítószer áldozatait gondozzák: Isten kegyelme