A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-09-01 / 9. szám
385 A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA MEGVÁLTÁSA Ha arra a forró és édes szere tetre tekintünk, amellyel Isten az ő egyszülött Fiának Édesanyját kétségtelenül elhalmozta és elhalmozza, hogyan tudnánk még csak gondolni is arra, hogy a Szűzanya, akárcsak a legrövidebb ideig is, alá volt vetve a bűnnek, és meg volt fosztva a kegyelemtől? Isten a Megváltó érdemeire való tekintettel bizonyosan megajándékozhatta őt ezzel a nagyszerű kiváltsággal; tehát meg sem fordulhat a fejünkben, hogy ez nem így történt. Illett ugyanis, hogy a Megváltó Édesanyja olyan legyen, hogy amennyire csak lehetséges, méltónak bizonyuljon hozzá; márpedig nem lett volna méltó, ha az áteredő bűntől beszennyezve, még ha csak fogantatásának első pillanatában is, a Sátán utálatos uralmának alá lett volna vetve. Nem lehet azt sem állítani, hogy ezen oknál fogva Krisztus megváltó műve csökken, mintha már nem fogná át Adám összes leszármazottját, és hogy így valamit elveszünk magának az isteni Megváltónak a feladatából és méltóságából. Ha ugyanis a dolgot alaposan és figyelmesen szemügyre vesszük, könnyen belátjuk, hogy Krisztus Urunk az ő isteni Édesanyját valami egészen tökéletes módon valóban megváltotta; mert hiszen Isten Krisztus érdemeire való tekintettel őrizte meg Máriát mentesnek a bűn bármely átörökölt szennyétől. Ezért Jézus Krisztus végtelen méltósága és az ő egyetemes megváltásának műve /a szeplőtelen fogantatás/ tantételével nem gyengül vagy üresedik ki, hanem a lehető leginkább növekszik. Nem kevés nemkatolikus és újító tehát ebből a szempontból is méltánytalanul veti szemünkre és helyteleníti a Szűz Istenanya iránti tiszteletünket, mintha mi elvennénk valamit az egyedül Istennek és Jézus Krisztusnak járó kultuszból. Ellenkezőleg: ami megbecsülést és tiszteletet mi megadunk mennyei Édesanyánknak, az kétségtelenül az ő isteni Fiának a dicsőségére válik, nemcsak azért, mert belőle mint első forrásból származik minden kegyelem és minden adomány, akármilyen kiváló, hanem azért is, mert „a gyermekek díszei az ő szüleik” (Péld 17,6). (A Fulgens corona kezdetű körlevélből, amellyel XII. Pius pápa 1953. szeptember 8-án Mária-évet hirdetett.) XII. Pius T
