A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-08-01 / 8. szám
362 Erdei varázsló,gondolhatták a gyerekek, amolyan modern formában. De magam is megdöbbentem ettől a lehetőségtől. Mert szem- pillantás alatt megnyílt az eszem. Néztem a lábam előtt elterülő gyönyörű vidéket, az erdőket, virágokat, madarakat és bogarakat, a csupa kacagással leugráló és Koki után eredő fiúkat: hát itt él, lélekzik, mozog, ujjong miden! És persze, hogy ez Istentől van! Én ostoba, azt hittem, hogy a vallás az csupa „Nem szabad!" és naponta három szem keserű pirula: felkelés után, lefekvés előtt, déli harangszókor, meg hetenként félóra unalom a templomban, pénteken hús nélküli koszt, évenkint egy kellemetlen nagymosás, amit gyónásnak hívnak, templom előtt keresztvetés — és kész! Hát ha ez az élet itt a világban ilyen gyönyörű, és ezt az Isten alkotta, akkor a vallás se lehet más, csak élet. Benne valami életnek kell lüktetnie. Életnek! Mégpedig gyönyörű életnek. Akkora öröm töltött el erre a felfedezésre, hogy nagy ugrással Koki után vetettem magam. De nem találtam sehol. Visszatértem tehát a Prédikálószékhez. Ott voltak már mind a hárman. — Hol voltál?Téged vártunk. Azonnal indulunk — szólt Csusza. — Miért siettek annyira? - kérdezte Lali. — Dömösön még el akarjuk érni a délutáni misét. És utó végre a litániát is. Ma már május van . . . Ezt Koki mondta. — Jó pofák vagytok — szóltam közbe. — Tegnap vasárnap volt,és nem érdekelt benneteket a mise. Ma meg hétköznap a templomba akartok menni? — Hát először is, tegnap is érdekelt, ha éppen tudni akarod, mert reggel félhatkor hallgatunk misét a budai ferenceseknél. Ma meg azért érdekel, mert Szent Józsefnek, a kézművesnek van ünnepe. Nem tudom ugyan, hogy a Csuszának mi köze van ehhez, mert pincér, de hát üsse kő, nem bánom, velünk jöhet! — Koki, nem szolgállak ki, ha legközelebb bejössz - így Csusza. — És olyan nagyra vagy vele, hogy egész nap a kárpitosműhelyben nyeled a port?! — Csusza, ne sértegesd a szakmámat, mert nem bútorozlak be, ha megnősülsz! Míg ők egymásnak osztották a lapot, valami mély megszégye- nülés fogott el. Összeszedtük a cókmókunkat.és elindultunk lefelé. A két jó barát elemében volt. Lali alig győzte őket csitítani. Bezzeg engem nem kellett. Leghátul kullogtam, és magam sem tudom, hogy hogyan éreztem magam. Aztán tényleg bementünk a templomba. Kicsit elkéstünk.
