A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
38 Sajgó Szabolcs FESZÜLŐ ÍJAK FÓKUSZÁBÓL szökve szunnyadó húgoktól érett szépségben a felvert hőhullámokon hány befogadni kész éledő vágy járta be anyád szentélyének kanyargó, rejtett útjait várta izgatottan fészekmeleg térben hogy hevülőn, pirulón, verejtékben kerekre nyíljon az élet ajtaja hogy a halmokon, az erdőn túlról bevágtasson valahonnan a forró, kemény fogat s kiömlő hadak élén győzelmesen pirosló alma-szívéig a magházba hatoljon és elnyugodjon a meredt, vonagló életfa sikamlós jövővel megejtő kígyója mennyi vágy készült hiába mennyit mosott el szennyes sírba vetve véres áradat és hány otthoni fény, bevégzett munka fáradt öröme kivert magányos esték, kalandor képzelet meg kihűlt ágy és kóbor gondolat a szív mennyi serdülése szövődött apád titkos műhelyeiben sok millió nyugtalan nyüzsgéssé töltve duzzadásig raktárakat hogy vérbő utakon ostromokban tölje át börtöne falait és mennyi folyt el zűrös álmok éjszakáin délibábos nappalok tüzében vagy akadt fenn kettős rengetegben, dombokon fagyott meg mélyvörös barlangok melegén kívül rekedve volt erőtlen átkelni gátakon vagy elmaradt a versenyfutásban ha felhevült, tüzes ágyútorkolat vetette küzdőtérre és hány győztes nyugtalanság kígyózott hiába
