A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-08-01 / 8. szám
349 Vannak emberek, akik nem tudnak, vagy csak nehezen tudnak megbocsátani. Nemcsak jóvátételt követelnek, amit sok esetben nagyon nehéz, vagy éppenséggel lehetetlen megtenni. De lelkűkben hordozzák a megbántás keserű sebét, ami megakadályozza őket abban, hogy felejtve a bántalmakat, a bocsánatot kérő testvért újból szeretetükbe fogadják. A megtörténtet nem lehet meg nem történtté tenni. A megbocsátás azt jelenti, hogy nem érzek keserűséget, haragot - továbblapozok úgy veszem, mintha nem történt volna semmi. Elfogadom a másik közeledését. Megbocsátok, ahogy remélem, Isten is megbocsát nekem. Aki ezt nem tudja megtenni, magában hordozza saját büntetését: a lelkében őrzött keserűség nemcsak embertársaitól választja el őt, ti. azoktól, akikre neheztel, de elfordul ezáltal az irgalmas, szerető, megbocsátó Istentől is. Akik bezárkóznak önmagukba, szem elől tévesztik, hogy menynyivel több az, amivel ők bántották meg Istent, mint az, amivel valaki is ellenük vétett. ,.Bocsáss meg, Atyánk!, ahogy mi is megbocsátunk!" — adja ajkunkra az Úr az imát. Nem lehet, hogy ne érjenek megbántások, amíg emberek között élünk; de ne engedjük, hogy azok megkeserítsék életünket! Kövessük Urunk példáját, imádkozzunk azokért is, akik megbántottak minket, hogy az Úr is megbocsásson nekünk — és aztán az emberek is megbocsássanak, akiket akarva vagy akaratlanul megbántunk. B. J. A gazdag országokban éppúgy, mint a szegényekben nem törekszenek-e mindenfelé fölhasználni a vallást . . .? Tekintélye lesz, meg pénze is, amilyen mértékben igyekszik fenntartani a kialakult helyzetet. Megtűrik, sőt meg is dicsérik, ha sikerrel harcol a szegények érdekében a kormányoknál és a gazdagoknál. De csendre intik, ha jogokat mer követelni, vagy ha az igazságos vagy on eloszt ást sürgeti, a társadalmi viszonyok változtatásának igényével lép föl, és így veti föl a szociális kapcsolatok problémáját. Helder Cámara
