A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-08-01 / 8. szám
344 Bóday Jenő — Nagy Ferenc VA9ARMAPI GOMDOLATOK Augusztus 16 - ÉVKÖZI 20. VASÁRNAP KIZÁRÓLAGOSSÁG ÉS EGYETEMESSÉG A szentmise olvasmányai: íz 56,1.6-7; Róm 11,13-15.29-32; Mt 15,21-28. Kr. e. a VI. és V. században Harmadik Izajás üzenete szükségképpen sértette az ószövetségi ember fülét. Izrael népe meg volt győződve arról, hogy Isten egyedülálló és kizárólagos kiváltságként mondotta magát az ő Istenének; és lám, amikor meg kellett érnie templomának lerombolását, a megalázó fogságba hurcolást, amikor a lehető legkeservesebb tapasztalatai voltak az idegen népekkel, akkor, minden megpróbáltatás betetőzéseként, még ezt az isteni üzenetet is hallania kellett: „Az idegeneket . . . elviszem szent hegyemre, és örömet szerzek nekik házamban ... Az én nevem háza imádság háza lesz minden nép számára." Vagyis Isten üdvözítő szándéka egyetemes, átfog minden népet. Szent Pál annak érzi szükségét, hogy ugyanezt a témakört ellenkező előjellel bontakoztassa ki. A pogányságból megtért keresztények csak ne bízzák el magukat! Igaz ugyan, hogy az ószövetségi választott nép nagy többsége elzárkózott Jézus kegyelme elől. „Az evangélium miatt tehát ellenségesek Isten szemében a ti javatokra, de a kiválasztás miatt kedveltek az ősatyákért; hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok." Izrael népe, bár engedetlenséggel válaszolt az evangéliumra, örökre belefoglalva marad Isten ígéreteibe; a pogány keresztények tehát, akiket eredendő engedetlenségükből Isten irgalma magához emelt, azon legyenek egész megújult lényükkel, hogy Isten irgalma minden engedetlenségen áttörjön, és az üdvösséget egyetemesen kiterjessze. Mindig és mindenütt akadnak vakbuzgók, akik Isten abszolút fölségét szeretnék kisajátítani maguknak, és persze beleszorítani valami szűklátókörűségbe. Jézus korában ez többek között azt jelentette, hogy az elnyomó rómaiaknak, és általában a pogány oknak, Isten nem tartogathat üdvösséget, csak kárhozatot. Jézus azzal a nyitottsággal,
