A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-07-01 / 7. szám
318 ortodox metropolita és egy huszita elöljáró közösen imádkoztak a pápával Krisztus Egyházának az egységéért. Utólagos rezümék: „A rendkívül fontos ökumenikus találkozás Augsburgban állandó imára kötelez az Egyház egységéért. Meg kell tennünk ma, ami ma lehetséges, hogy holnap megtörténhessék az, ami holnap szükséges” - mondotta a Szentatya. Martin Kruse evangélikus püspök is pozitívan nyilatkozott: „Nem kényszerű kiút volt a zavarból (az ökumenikus találkozó), hanem az egységre való törekvésnek egy őszinte és sokatmondó jele ... Az ökumené lángja nem lehet hamu . . . Augsburgban az ökumenikus hangsúly világosabb és erősebb volt, mint azt sok szkeptikus várta ... A pápa olyan biblikus érveléssel lepett meg bennünket, amit nyugodtan átvehet minden evangélikus pásztor” - mondta többek között Kruse, de hozzáfűzte, hogy a pápai út ugyanakkor a hitbeli különbségeket is tudatosabbá tette, ti. a mariológiát és a boldoggá avatást. Fogassy Judit „Részt kell vennünk az Egyház missziós munkájában. Nemcsak pénzzel, hanem lelkileg is kell segítenünk. Legyünk készen imádkozni és áldozatokat hozni érte”. Hogy is megy a missziós mun- Fogassy Judit missziós nővér Taiwanon ka? Hol? Kik által? Ezek a kérdések ritkán jutottak az eszembe. Emlékszem, nyolcadikos koromban nagyon „nemesMISSZIÓ ÚJ SZEMMEL 13 éves koromban ezt nagyszerűnek találtam. Felvillanyoztak azok a történetek, amiket a misszionáriusok hősies tetteiről hallottam. Hogy hogyan küzködtek a tudatlansággal, betegségekkel, az élet mindenféle kényelmetlenségével. Sőt még életüket is veszélyeztették, míg mi kényelmesen ültünk nagy és szép templomunk padjaiban, körülvéve azokkal, akik ugyanazt a hitet vallják. Gyakran jöttek misszionáriusok, és megindító, hősies történeteket mondtak arról, hogyan terjed az evangélium. De én nem tudtam magam túltenni az érzésen, hogy világrészek választanak el tőlünk. így keletkezett az „ők/mi” viszony.
