A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-07-01 / 7. szám
309 FI ATA LÓKNAK Szabó Ferenc EGYHÁZIREND II A papi rendet a püspök adja fel papszenteléskor kézrátétel- lel és fölszentelő imával. Ez utóbbiból idézünk: „ . . . Kérünk, mindenható Atyánk, add meg szolgá(i)dnak az áldozópapi méltóságot, és újítsd meg szíve (szívük) mélyén a szentség Lelkét, hogy tőled, Istentől kapja (kapják) meg a papságnak ezt a rendjét, élete (életük) pedig legyen az erények példája ...” A papszentelés szertartásának többi mozzanatában is (a kéz megkenése krizmával, a paténa és a kehely átadása) arra figyelmezteti a püspök az áldozópapot, hogy tudatosítsa hivatását, legyen szent, hogy megszentelhesse a keresztény népet, alakítsa életét az Úr keresztjének titka szerint. „A papokat az emberek közül választják ki, és az emberek érdekében arra rendeli Isten, hogy az ő tiszteletében képviseljék őket, ajándékokat és áldozatot mutassanak be a bűnökért; ezért testvéries a kapcsolatuk minden emberrel. (...) Az újszövetség papjait hivatásuk és felszentelésük valamiképpen különválasztja Isten népén belül, de nem azért, hogy eltávolodjanak akár ettől a néptől, vagy bárki mástól, hanem azért, hogy teljesen annak a munkának éljenek, amelyet az Úr szánt nekik. Nem lehetnének Krisztus szolgái, ha nem lennének egy másik, egy nem földi élet tanúi és kincstárosai; de az embereknek sem lennének szolgálatára, ha ezek élete és körülményei idegenek maradnának számukra” (P03). A pap „elkülönülése” tehát azt jelenti, hogy teljesen Krisztus szolgálatának él; nem hasonul a „világhoz”, bár a világban él és az embereket szolgálja. Egy felsőbb, nem e világi élet tanúja az emberek között. A pap szolgálja Isten igéjét; kiszolgáltatja a szentségeket, elsősorban is a szentmisében bemutatja Krisztus áldozatát; neveli és vezeti Isten népét. Mindezt püspökének való engedelmességben és paptestvéreivel együttműködve teszi. A „másik életről” tanúskodik az önként vállalt cölibátussal is. Amikor a zsinat a cölibátust ajánlotta, nem akarta megváltoztatni a keleti egyházak eltérő törvényes fegyelmét (vö. PO 16), de a következőképp mutatott rá a papi élet és a nőtlenség közötti Összefüggő-
