A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-07-01 / 7. szám

296

és viszontszeretetünk kifejezéséhez nem kellenek választékos szavak, nem kell ünnepi öltöny vagy meghatározott testtartás — egyedül a szeretet szükséges. (Mindez nem teszi fölöslegessé a tanult imádságot és az imára félretett időt. Ez az óvoda az imádság magasabb iskolájához.)

3. Miért szenved az igaz, és éli világát a gonosz? Az evangéliumi példabeszédben elénk táruló túlzott okosság — „nehogy a jónak ártsunk” — elősegíti a gonoszság megerősödését. Jobb lenne azonnal kürtani, vagy legalábbis megfékezni és lehetetlenné tenni a gonosz megerősödését. Amint nincsen mércénk pontosan meghatározni az egyénben a jó vagy a gonoszság fokát, ugyanúgy nem tudunk éles határt húzni a jó és rossz között a társadalomban. Mi nem, csak a „szíveket vizsgáló Isten” tudja ezt meghatározni. És ez a szíveket vizsgáló Isten felkelti napját jókra és gonoszokra, és türelmesen vár az aratásig. Hasonló módon mi is, amíg az aratás nem jön, terjesszük ki szeretetünket, amennyire képesek vagyunk, ne csak azokra, akik kedvesek hozzánk és nekünk tetszenek, hanem azokra is, akik türelmetlenek, haragvók, követelőzők, ügyetlenek, félénkek, sőt visszataszítók. Hátha az életük másik oldalán ott van egy szeretetszikra, amely arra vár, hogy a mi szeretetünktől lángra lobbanjon. A szívek vizsgálatát, a jó és rossz végső szétválasztását hagyjuk a jó Istenre.

B.I.

Július 26 - ÉVKÖZI 17. VASÁRNAP ISTEN KERÍTÖHÁLÓJA

A szentmise olvasmányai: lKir 3,5.7—12; Róm 8,28—30; Mt 13,44—52.

A legutóbbi két vasárnapon Jézus példázataival meghirdette Isten Királyságát és annak egyedülálló fontosságát. Mai három példázatával arra hív, hogy keressük és fogadjuk be.

Visszavonhatatlan irányváltás. A kincsre bukkanó ember, a drágagyöngyöt találó kereskedő egyaránt „elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja”. Túláradó öröm, sietős választás, mindent kockára tevő áruba bocsátás mind a két részről. Kizárják a visszakozás lehetőségét, annyira biztosak abban, hogy számításaik nem csalnak. — Isten Királysága nem tűr önmagával egy szinten semmi más értéket, semmi megosztottságot; a teljes embert kívánja. Nem nyomasztóan, aggasztóan, kényszerítőén, hanem vidáman és könnyedén.

Váratlan kincs. Az első ember nem kereste a kincset; látszólag véletlenül bukkant rá, „gondviselésszeru' véletlenséggel. Elragadó