A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-06-01 / 6. szám

280

„GONDOLJ REAM ÉS MESSZE ÚTJAINKRA” Interjú egy különös Szív-olvasóval

N. F.

A Szívnek a kanadai Montrealban van egy francia nyelvű előfizetője: Ernest Richer jezsuita atya. Richer atya olvassa is lapunkat? és ha igen, miért?

Természetesen olvasom. Kezdetben főleg az a szempont vezetett, hogy ébren tartsam és gyarapítsam vallási szókincsemet. Aztán egyre érdekesebbnek találtam magukat az írásokat: szép, friss, gördülékeny magyar stílusukat, és a tartalmukat is. Különösen szívesen olvasom az evangéliummagyarázatokat, a vasárnapi gondolatokat. Fiatalabb koromban volt hasonló jellegű kanadai kiadvány, a Jézus Szíve Hírnöke; mivel ez már nem jelenik meg, most A Szív tölti be életemben a szerepét. Magától értetődik, hogy elő is fizetek a lapra: egyik jezsuita miért ne támogatná anyagilag is egy másik jezsuita közösség apostoli vállalkozását?

Mikor tanult meg magyarul? Mi hasznát vette a magyar nyelv ismeretének?

Nyelvész vagyok; egyetemi tanári munkámat jórészt a francia nyelv szerkezeti elemzésének, a nyelvtanulás és -tanítás problémáinak szenteltem. Mint nyelvésznek hasznos volt minél több idegen nyelvet ismernem. Régóta arról álmodtam, hogy magyarul is megtanulok. Izgatott ez az idegen nyelv, amelyet hihetetlenül nehéznek tartottam. Álmom részben megvalósult. Csak részben: magyartudásomat mindig fogyetékos- nak éreztem és érzem; néha bizonytalankodom, hibákat is ejtek, szókincsem is hiányos — mégis igazán tudok magyarul beszélni és írni.

1964-ben kezdtem tanulni, és azóta sose hagytam abba. Akkor Montréalban tanítottam. Később a sherbrooke-i egyetemre kerültem, majd Chicoutimibe; e két állomáshelyemen nem volt alkal-