A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-06-01 / 6. szám
272 valóban így van. De én óvatos vagyok ezzel a nagy optimizmussal szemben. Ha az Egyháznak ott nem sikerül áthatnia a tömegeket az egyházias lelkülettel, a krisztusi tanítással, az evangéliummal, ha magatartásával és példájával nem sikerül a híveken keresztül előmozdítania egy igazán szociális, demokratikus társadalom kialakulását, akkor hatalmas termőtalajjá lesz más világnézetek számára. Ne felejtsük el éppen a nagy tömegek miatt a szekták hihetetlen terjeszkedési lehetőségét sem. Amennyiben a katolikus tömegek számára nincs elég papi, szerzetesi hivatás, s így nem tudjuk elérni a tömegeket közvetlenül, akkor ezt a hiányt a szekták ki fogják használni. Hisz kisebb csoportjaikban könnyen meg tudják teremteni a szeretettel teljes, személyes légkört és az összetartozás érzését, meiyek után annyira vágyódnak az emberek. Ebből a szempontból a katolikus kisközösségek számának növekedésével növekszik az Egyház jövője Latin-Amerikában. Ez az egyházi munka ezért is olyan hatalamas jelentőségű azon a kontinensen. Ezeket a kisközösségeket igazi evangéliumi szellemben kell fejleszteni és támogatni, de beleolvasztva őket a nagyobb közösségbe, a plébániákba, az egyházmegyékbe, a nemzeti egyházba és az egész katolikus Egyházba. — Érsek úr sok fontos beosztásban és sokfelé szolgálta Krisztus Egyházát. Milyen tapasztalataira, élményeire emlékszik vissza különösen is szívesen? — Valóban igen sokfelé vitt beosztásom. A legmegkapóbb és egyedülálló élményt a pápa közép-amerikai látogatása jelentette, ahol természetesen vele voltam. Costa Rica volt az egyik bázis, a Szentatya onnan ment Panamába, Nicaraguába. Ott kapta Szent Péter utódja talán a legszívesebb a leglelkesebb fogadtatást, s végül onnan kísérhettem őt tovább El Salvadorba, amely négy éven keresztül szintén az én működési területem volt. Valóban lenyűgöző élmény volt látni a pápát, akiről az előzőekben úgy emlékeztem meg, mint óriási adományról és tényről az Egyház számára. Lenyűgöző volt látni azt az imádkozó embert, aki valóban az Istennel való belső egységéből merített erőt ahhoz a hihetetlenül fárasztó és kimerítő programhoz, amelyet ott megvalósított, s amely minden egyes apostoli útjára jellemző. Ott közvetlenül láthattam a benne lévő apostoli szellemet, és egyúttal a híveknek hozzá való hűségét, szeretetét, ragaszkodását, lelkesedését. Mindez el nem felejhető élmény számomra. — Kíván-e Érsek úr valamit A Szív olvasóinak, a világ minden tájára szétszóródott katolikus és magyar híveknek, kér-e tőlük valamit?
