A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-06-01 / 6. szám

269

(Folytatás a 260. oldalról.)

ságot, mondván, hogy az utód nem léphet automatikusan Lékai bíboros örökségébe, mert egyes könnyítések az állam részéről csupán a bíboros személyére való tekintettel történtek, és nem változtatták meg az állam-egyház-viszonyt dokumentáló (a gyakorlatnál szigorúbb) megegyezések érvényességét. Az írásos dokumentumokra való hivatkozás azonban nem jelent szükségszerűen visszalépési szándékot is az állam részéről, inkább csak utalást arra az elvárásra, hogy az egyház új fejének eleve hálásnak kell mutatkoznia az állammal szemben, ha mindenben elhunyt elődje örökébe kíván lépni. Tagadhatatlan, hogy az egykor egyházüldöző államhatalom (párthatározattal szentesített) nemzeti egységet kereső politikája a mai szabadabb viszony kialakulásában döntő szerepet játszott. Amennyiben az egyház ennek a folyamatnak partnere volt, amennyiben ő is létrehozója a megbékélésnek. A partnerség mint egyetlen nyitva álló út kétségtelenül a jövőben is folytatódni fog. Ezen a téren „saját új vonal” kialakítását várni az új főpásztortól, a realitások figyelmen kívül hagyását jelentené.

Sokat nyerhet viszont a partnerség mélységi dimenziója azáltal, ha az új egyházfőnek sikerül az állammal folytatott dialógust a püspöki kar bevonásával szélesebb alapra helyezni, ha a jövőben az egyház - — állam-viszonyt érintő döntések az egész püspöki kar egyetértő elhatározására alapozódnak. A kollegiális egyházvezetés hatékonnyá teszi az egyházi közvéleményt, és megszilárdítja a partneri viszonyt. Ehhez szükség lesz viszont a kapcsolat erősebb objek ti válására, mint eddig történt, például a Marosi Izidor István Püspöki Kar statútuma azon előírásának következetes megvalósítása által, hogy az állammal folytatott kapcsolatot minden esetben írásban kell rögzíteni.

A magyar egyház új feje a saját lelkipásztori elgondolásai kialakításánál már támaszkodhat azokra a művekre, melyeket elődje alatt hozott létre a magyar egyház, de be is kell fejeznie általa korábban elindított kezdeményezéseket. Ilyen pl. a világi hívek lelkipásztori munkába való beállítása, mely alig jutott túl a jogi keret létrehozásán, vagy az új női szerzetesrend gyakorlati beindítása, munkakörének kialakítása.

Lezárásra vár a magyar egyházi életet még mindig foglalkoztató Bulányi-kisközösségek ügye, mely olyan energiákat köt le, melye