A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-05-01 / 5. szám
231 Somfai Béla A SZÜLETENDŐ EMBER MÉLTÓSÁGA (Ötödik és befejező rész) Útjelzések a kérdés jövő alakulásához Néhány jel azonban arra mutat napjainkban, hogy bizonyos kulturális és politikai erőtényezők, melyek a magzat méltóságának a Iá- ásásában jelentős szerepet játszottak, változóban vannak. Történelmünk folyamán a magzatról alkotott tudományos és filozófiai felfogás mindig nagy hatással volt az abortuszra vonatkozó ítéletre. Azok, akik a terhes nő választási jogát védik, hosszú ideje azzal érvelnek, hogy az emberi személy lényeges tulajdonságai csak a terhesség későbbi stádiumában jelennek meg, és az ember személyes státusza a társadalomban a szülők beleegyezésétől, azaz a magzat elfogadásától is függ. Következésképpen a nő terhességet elfogadó döntése vagy a vele ellentétben álló jogainak gyakorlása döntő súllyal esnek latba, legalábbis a terhesség első három vagy hat hónapjában. Az embriológia jelenkori ismeretei ennek az érvelésnek a feltevéseit aláásták. A fogamzás folyamatában létrejövő megtermékenyített petesejt és a később megszületendő gyermek genetikus struktúrája azonosak, ami azt jelenti, hogy a születendő gyermek alapvető sajátosságai már kialakulnak a fogamzás folyamatában, és ezeket a fejlődő szervezet minden egyes sejtmagja magába zárja. Az orvostechnológia jelenlegi lehetőségei a magzat viabilitásának, önálló életképességének kezdetét a terhesség 22. hetére szorították vissza, bizonyítva azt, hogy ez a körülmény nem biztosít a magzatelhajtás igazolásához általános érvényű és soha nem változó határvonalat. Amikor például az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága ezt a kritériumot használta, olyan kétélű kardot választott tehát, amely az utóbbi évtizedben az abortusz feltételezett lehetőségének egyik döntő fontossággal felruházott kritériumát szabdalja. A szonográf ultrahangfelvételei láthatóvá teszik a magzatot, annak emberi formáját, nemét és esetleges fogyatékosságait jóval a születés előtt. Ez nemcsak érkezésének egy korábbi jele, hanem személyiségének és azonosságának is „kézzelfogható" bizonyítéka, ami legalább pszichológiailag nagyon is súlyosan esik a latba, ha valaki a nő feltételezett jogait igyekszik hangoztatni a magzat „potenciális emberi státuszával szemben". A növekvő ismeretek és az orvosi technológia fejlődése manapság lehetővé teszik nemcsak a méhen belüli diagnózist, hanem a gyógyászati és sebészeti beavatkozást is, aminek eredményeképpen a magzat kezelhető pácienssé válik, legalábbis
