A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-05-01 / 5. szám
229 kérdéseire. A katekézis több, mint hitvallás. Szerintem az Egyház feladata, hogy hidat építsen a technológia és a humanista tanok közé. A fiatalok állandó kihívása, hogy összeegyeztessük a bibliai exegézist, az egyháztörténetet és a jelen valóság ismeretét. A kapott eszméket egyrészt meg kell fosztanunk titokzatosságuktól, másrészt be kell mutatnunk a történelmi helyzetek kialakulását ahhoz, hogy megmagyarázzuk a jelent, és végül rá kell világítanunk arra a szabadságra, amelyet az ember Istentől kapott. Erre a három dologra kell egy időben felhívnunk a figyelmet. Puszta ámítás abban hinni, hogy egy anyának — ahogy felnőnek gyermekei — több szabad ideje lesz. Nap mint nap meg kell teremteni a gyermek kibontakozásához szükséges légkört, hogy ne legyen szakadás az otthon és a külvilág között. A fáradozások gyümölcseit most gyűjtöm be, hiszen gyermekeink felnőttek,és nem szakadt meg velük a párbeszéd. Férjem és én átadtuk nekik az evangéliumi példabeszéd gyöngyszemét. Huszonöt évi házasság és négy gyermek felnevelése után azt vizsgálom, a hit átadása révén milyen hivatást töltök be az Egyházban. Amikor húszéves voltam, habozás nélkül hittem, hogy egy nő mint feleség és anya keresztény hivatását tölti be. Anélkül, hogy megtagadnám húszéves korom hitét, arra van szükségem, hogy elfogadjam mostani saját sorsomat, hogy megtaláljam helyem az Egyház életében. A képzelet és valóság közötti távolságot én biblikus útnak nevezném. E- zen haladva állandó harcot vívtam az álom illúziója és az élet nehézségei között. És e küzdelem során felismerhettem Isten hűségét, aki az elképesztő eseményeknek is lelki magyarázatot adott. Az imában, a bibliai elmélkedésben tökéletesen megkaptam hivatásom gyümölcseit. Ezt az előrehaladást a hitben, amelynek során kijártam a házasság és a gyermeknevelés iskoláját, egyrészt életkörülményeim, másrészt a Szentlélektől kapott erő tették lehetővé. így az én történetem és az egyház élete elválaszhatatlanul összekapcsolódnak: nap nap után — begyűjtve a mannaadagot — mint feleség és mint anya megpróbálom megélni női mivoltomat és Isten iránti hűségemet. A Szentszék óvatosságra intette a különféle egyházmegyékben működő házassági bíróságokat a házasságok semmisnek nyilvánításánál (Declaratio nul- litatis). Megvan a veszély, hogy a házassági bíróságok kritika nélkül elfogadják a pszichológus és pszichiáter szakértők véleményét, akik minden házassági problémát úgy látnak, mint ami alapot szolgáltat a házasság semmissé nyilvánításához. A Szentatya hangsúlyozta, hogy a házasság áldozatot kíván, és így nehézségeket foglal magában , de ez nem jelenti azt, hogy minden boldogtalan házasság egyben okot szolgáltat a semmisnek nyilvánításhoz.