A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-05-01 / 5. szám
227 szapillantva arra jöttem rá, hogy ezek az asztal melletti szenvedélyes beszélgetések tették ki nevelésünk nagy részét. Éltetni, életet adni annyit jelent, mint rávezetni egy gyermeket arra, hogy felnőttként álljon hozzá az öt körülvevő világ jelenségeihez. A világ, a valóság ismerete szerintem a hit átadásához tartozik. Megpróbáltunk közösen az evangéliumi értékek szellemében állást foglalni az eseményekkel kapcsolatban. A szülők és a serdülők közös útkeresése mindnyájunkat a dolgok helyes megkülönböztetésének nehéz feladata elé állított. Emlékszem, vitatkoztunk az Egyház és az állam viszonyáról, megvizsgáltuk, hogyan alakult az évszázadok során a trón és az oltár kapcsolata, beszéltünk az isteni jogon alapuló monarchiákról, az invesztitúraharcokról. Szükséges volt, hogy világosan bemutassuk, hogyan használta fel a politika az ideológiát. Továbbá érzékeltettük azt az állandó kísértést, hogy az Egyház világi hatalommá váljon.
