A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-05-01 / 5. szám

221 (Folytatás a 212. oldalrólj A magyar egyházban ma is működik a Lélek,és hív erre a külön­leges hivatásra. Ezt mutatja nemcsak az országot engedély nélkül el­hagyó és külföldön szerzetbe lépő fiatalok létezése, hanem erre utal az a tény is, hogy a jelenleg működési engedéllyel rendelkező néhány magyar szerzetesrendnek nincsen hivatás-utánpótlási gondja, míg az egyházmegyéknél a helyzet egyenesen katasztrofális. A magyar egyház legújabban világiakat igyekszik bevonni a plé­bániai pasztorációba, a fenyegető összeomlás elhárítására. A gyakorlat fogja megmutatni, hogy az irányelvek, melyeket előzetes kipróbálás nélkül állítottak fel, és a világi lelkipásztori kisegítők, akiknek menet­közben kell elsajátítanak a gyakorlati tapasztalatokat, zökkenőmen­tesen tudják-e elindítani ezt a nagyjelentőségű új munkát. Pozitív fej­lődést feltételezve se remélhető azonban, hogy a világiak idővel azo­kat a feladatokat is el tudják majd látni, melyek a szerzetesek sajátos munkaterületei az egyházban. A szerzetesek mozgékonyságuk folytán könnyen felkarolhat­ják mindazokat a feladatokat, melyek a területi lelkipásztorkodás ke­retében nem oldhatók meg. Ilyen főleg a kategoriális pasztoráció a maga területek feletti feladataival (sajátos szituációban, foglalkozás­ban, életkorban stb. lévő személyek lelki és szociális segítése), vagy a szokványos pasztorációba nem illeszthető, pionír szellemet, rugalmas­ságot, missziós beállítottságot kívánó új egyházi feladatok elvállalása. A négy működő szerzetesrend 1950 óta a katolikus középisko­lák fenntartásával és a papi utánpótlás kinevelésének segítésével pó­tolhatatlan szolgálatot tett az egyháznak. A most alakult Magyarok Nagyasszonya Társaság egy másik területen fogja biztosítani a szerze­tesi segítséget: olyan karitatív és szociális problémák orvoslásában, melyek a társadalom valamennyi felelős tényezőjét aggasztják. A szerzetesek működési engedélyének további bővítéséhez egyházi rész­ről leginkább a magyar egyház vezetői szolgálhatnak érveket. A Szent­szék a magasszintű tárgyalásokon csak másodsorban képes nyomaté- kot adni az ilyen egyházi kívánságnak, mert nem áll módjában bizo­nyítani a hívek közvetlen igényét, és alig rendelkezik alkalmas politi­kai csereeszközzel, amit a tárgyalásokon az engedmények fejében fel­kínálhatna. A szerzetesközösségek maguk csak annyit tehetnek e té­ren, hogy nem adják fel készségüket, hogy Isten magyarországi népé­nek és pásztorainak segítségére legyenek.

Next

/
Thumbnails
Contents