A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-05-01 / 5. szám
206 De mi köze mindennek a Szentháromsághoz? A keresztény hagyomány, amelynek gyökerei az Ószövetségbe nyúlnak vissza, azt tanítja, hogy Isten maga a szeretet. Amint az első olvasmány említi, annak ellenére, hogy kemény nyakú néppel van dolga, Isten hosszan tűrő, gazdag kegyelemben és hűségben. Az evangélium pedig az örömhír magvát foglalja össze: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, küldte hozzánk, nem azért, hogy elítéljen, hanem azért, hogy megmentsen. Amikor azt mondjuk, hogy Isten maga a szeretet, akkor nem egy száraz, élettelen fogalommal van dolgunk, hanem magára az ossz er etet re utalunk, aki minden élet forrása, aki minket is a létbe helyezett és fenntart. Úgy teremtett minket, saját képére és hasonlatosságára, hogy Őt keressük, és — mint Szent Ágoston mondja - nyugtalan a szívünk, míg benne meg nem nyugszik. Tehát az ember szívében található felfelé ívelő nyugtalan keresés az Istentől van. Ő oltotta belénk ezt az istenkereső, fölfelé törekvő vágyat. Ő közölte velünk Szentlelkét és szeretetét, hogy Őt keressük. Amikor eltévelyedtünk, akkor meg Fiát küldte hozzánk, hogy kinyilatkoztassa és tudtunkra adja fölülről, hogy mi is az ember célja: a másokért való önzetlen isten- és emberszeretet. Nincs tehát ellentétben a szívünkben lévő istenkereső, fölfelé törekvő nyugtalanság és a felülről jövő isteni kinyilatkoztatás. A Lélek ösztönzése és a Fiú hívása kettős biztosíték arra, hogy rátalálunk az ősszeretetre, arra a Szeretetre, amely életet adott, és örök életet ígér. A Szentháromság titkát nem lehet felfogni. Ez viszont nem akadálya annak, hogy a Szentháromsággal szoros kapcsolatba kerüljünk. Isten nem leckét adott nekünk a kinyilatkoztatásban, hogy azt megtanuljuk, hanem arra hívott meg, hogy az életében végbemenő szere- tetáramlásba belekapcsolódjunk, és ezt a szeretetáramlást kiterjesz- szük az egész teremtett világra. Babos István Nagy feltűnést keltett az angliai Manchester rendőrfőnökének (James Anderton) katolizálása. Amikor egy televíziós interjúban megkérdezték tőle, hogy milyen különbséget lát jelenlegi és megtérése előtti élete között, G.K. Chesterton szavaival válaszolt: „Annyira szeretem a katolikus Egyházat, hogy nem is emlékszem arra, hogy volt idő, amikor nem voltam tagja.” James Anderton négy évvel ezelőtt került közel a katolikus Egyházhoz, amikor a Szematya Angliába látogatott, és amikor beosztottjaival ő volt felelős a pápa biztonságáért. Amikor Anderton felemelte hangját a pornográfia, a gyermekekkel való szexuális visszaélés és a homoszexualitás ellen, egyedül a ró-
