A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
21 Fl ATA LÓKNAK Szabó Ferenc KERESZTSÉG A keresztség az első, az „alap”-szentség; „ajtó” Krisztus közösségébe. Jézus Nikodémusnak megmagyarázta, hogy az embernek újjá kell születnie „felülről”, „vízből és Szentlélekből”, hogy beléphessen az Isten országába (Jn 3,3kk). A feltámadt Krisztus mennybemenetele előtt elküldte tanítványait, hogy tanítsanak és kereszteljenek (Mt 28,19—20). „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki nem hisz, elkárhozik” (Mk 16,16). A keresztség az életnek és az Isten országának kapuja. így tanít a gyermekkereszteléssel foglalkozó egyházi dokumentum: „Ezért tehát a keresztség elsősorban annak a hitnek a szentsége, amellyel az emberek — a Szentlélek kegyelmétől megvilágosítva — Krisztus evangéliumát elfogadják.” „A keresztség továbbá az a szentség, amely által az emberek az Egyház tagjaivá válnak, a Szentlé- lekben Isten hajlékává épülnek egybe (vö. Ef 2,22), királyi és szent nemzetté lesznek (vö. lPét 2,9). Végül a keresztség az a szentségi egyesítő kötelék, amely fennáll mindazok között, akiket e szentséggel megjelöltek.” „Az élet igéje által való megtisztulás fürdője (vö. Ef 5,26), vagyis a keresztség minden bűnnek — akár az áteredő, akár a személyes bűnnek — szennyétől tisztára mossa, az isteni természet részesévé (vö. 2Pét 1,14) és Isten fogadott fiává (vö. Róm 8,15; Gál 4,5) teszi az embert. A keresztség ugyanis, miként a víz megáldásakor mondott könyörgések kifejezik, a titokzatos újjászületés (vö. Tit 3,5) és megújulás fürdője Isten gyermekei számára. A Szentháromság nevében való keresztelés azt eredményezi, hogy akiket az ő nevében jelölnek meg, azok neki szenteltetnek, s az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel lépnek életközösségbe. Erre a méltóságra készítenek elő és vezetnek el a bibliai olvasmányok, az egyetemes könyörgések és a hármas hitvallás.” A megkereszteltek „egybenőnek Krisztus halálának hasonlóságába: vele együtt eltemetkeznek a halálba (vö. Róm 6,4-5), vele együtt győzedelmeskednek a halálon, és vele együtt föltámadnak (vö.
