A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-05-01 / 5. szám

200

a könnyen megragadható valóságok színpadára, vagy attól, mekkora bennünk az érzékenység az élet meglévő és lehetséges csodáira. Shogy ez a látás, ez a nyitottság, ez az érzékenység maradandó-e bennünk a kiábrándító tények, a lehúzó erők, a saját gyengeségeink ellenére.

Jézus, aki tudja, mi lakik bennünk, aki tisztában van rossz szokásainkkal, természetünkkel, magunknak sem bevallott fogyatékosságokkal vagy bűnökkel, és aki az Atya teremtő jóságát is ismeri, azokat a belénk álmodott csodákat, melyeket annyi minden, önmagunkat is beleértve, beárnyékol és igyekszik pusztítani — gyakran csupán tudatlanságból —, s aki ismeri minden botladozó igyekezetünket, ez a Jézus látja bennünk az isteni természet (lehetséges) örököseit, az Isten eljövendő Országába oly kitartó szeretettel hívatottakat, a szentháromságos lakoma vágyott asztaltársait. Es ezért a bennünk meglátott, minden sötétség ellenére vallott ragyogó csodáért Jézus az életét adja. Már ezért is érkezett teremtés előtti otthonából ebbe a szomorúan sáros, töredezett világba, hogy felragyogtassaaz Atya időtlen látomását a saját céltalan homályukba burkolózott lények, a saját árnyékaik fogságában vergődők szívében — a vére árán is. Ő látja bennünk, amit mi önmagunkban és egymásban gyakran ódzkodunk meglátni, ragaszkodik ehhez az énünkhöz,és erre épít.

Hogy nem hiába jött, nem hiába adta életét, hogy az elvetett mag szárba szökkent — erre vagyunk bizonyság mindnyájan, akik több-kevesebb sikerrel ugyan, de a hívő életre törekszünk. A mai olvasmány is szép példát nyújt erre. Ahogy Péter tanítja a mai szentleckében: választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul lefoglalt nép vagyunk — valóban azok, minden gyarlóságunk ellenére.

S hogy egyre inkább az lehessünk, egyre teljesebben kell átjárjon a tudat, hogy Jézus az „élő szikla”, kő Isten épületében, melyet elvetettek ugyan, mégis szegletkő lett. Naponta szükséges tanulnunk Jézustól, miként is látja bennünk Isten arcát, hogy Őreá tekintve mélyüljön bennünk is a láthatatlan Isten ismerete. Hogy egyre lá- tóbb legyen a tekintetünk,mellyel a látható jelenségekben a Láthatatlan nyomait, jelenlétét kutatjuk.

Keresztény életünkben is már oly régóta velünk ven Jézus — de valóban ismerjük-e? Valljuk-e tetteinkkel, hogy Őt látva az Atyát látjuk?

1987 januárjában meghalt Re- hónappal halála előtt megtért; és egy- nato Guttuso, Olaszország egyik leghí- házi temetésben részesült, resebb festője. A 75 éves művész két