A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-05-01 / 5. szám
198 dást Előmozdító Iroda; felelőse Phnom Penh volt apostoli vikáriusa, Ramousse püspök. Hatáskörébe tartoznak az anyaországban élő és a nagyvilágban szétszóródott kambodzsai keresztények. Az iroda jelentései szerint az üldözések a kambodzsai katolikusok hitét személyesebbé tették, elmélyítették,megtisztították. A legtöbb menekült katolikus a táborokban vette fel a keresztséget. Ezek a menekültek szétszórtságukban komoly nehézségekkel néznek szembe: elszigeteltség, a befogadó ország nyelvének nem tudása, kiszorulás az élet peremére, félénkség (ezzel az jár vele, hogy nem mernek kapcsolatot keresni a befogadó ország katolikus közösségeivel). Ramousse püspök szerint a száműzetésben élő kambodzsaiak száma nagyjából a következő: százezer az Egyesült Államokban, ötvenezer Franciaországban, tizenháromezer Kanadában, tizenkétezer Ausztráliában, háromezer Svájcban, háromezer Új-Zélandban, ezer Olaszországban, meghatározatlan létszám Belgiumban, Németotszágban, Hollandiában, Angliában és egyikmásik egyéb nyugati országban. (A Szív nyugati olvasói is főleg ezekben az országokban élnek!) Laosz egyházának helyzete hasonló, bár kevésbé végzetes. Iskoláitól, szeretetműveitől meg van fosztva; de a hívek létezhetnek, és a népjólétet szolgáló kormányprogramok támogatásával tanúskodhat(W> (W) tw) cyr% cyjn r>.r> fw~> (vn rvn nemcsak a templomban ismeri el Istentől való abszolút függését, hanem egész életét e szerint az elismerés szerint rendezi, egész magatartását ehhez szabja, és minden dolgát, ügyét eszerint intézi; akinek a vallás nem egy a sok kötelesség közül, hanem minden kötelesség forrása, motívuma és a- lapja. Akinek Isten nem egy ások közül, hanem az Egy és Egyetlen, nem a legfőbb, hanem a Minden. A felajánlásban ennek a MINDEN-nek szenteljük magunkat és mindenünket. Azért XI Pius pápa a Miserentissimus encik- likában kimondja, hogy a felajánlásban Istennek szenteltek leszünk azzal a szentséggel, amely Szent Tamás szerint minden önátadásnak sajátsága. Tehát a felajánlás felszentelés (consecratio), amely által a felajánlott tárgyat a profán világtól elkülönítjük,és kizárólag szent célokra rendeljük. Aki önmagát ajánlja fel, annak számára már semmi sem lesz profán ügy, mindenben csak Isten ügyét keresi. Hogy az ember az imádás- nak erre a formájára eljusson, sok bálványt kell szívében lerombolnia, sok szálat kell elszakítania, melyek még a teremtményekhez fűzik. Valahogyan egész gondolati és érzelmi világának meg kell változnia, értékítéletének át kell formálódnia. Más szóval: komoly megtérésre van szüksége, arra a metanoiára, megtérésre, melyet az Úr azoktól követel, akik Isten országába eljutni akarnak.
