A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-05-01 / 5. szám
193 N. F. „A LÉLEK EREJÉBEN" Március eleje mozgalmas napokat hozott a magyar püspöki kar életébe és összetételébe. Első pénteken, 6-án tette közzé a Szentszék három új püspök kinevezését: dr. Paskai László, eddigi kalocsai koadjútor érsek az esztergomi érseki és magyar prímási székbe lépett elő; dr. Dankó László, a római Pápai Magyar Intézet rektora a kalocsai főegyházmegye kormányzását veszi át, apostoli kormányzóként; Marosi Izidor, Kecskeméten székelő segédpüspök pedig a nyugalomba vonuló dr. Bánk József váci érsek-püspök utóda lett. Az új esztergomi érsek április 25-én lép hivatalba, hamarosan utána pedig Kalocsán püspökké szenteli Dankó Lászlót. Ugyancsak március 6-án Kölnben váratlanul elhunyt a külföldi magyarok püspöke, dr. Irányi László. Négy nappal előbb halt mag dr. Póka György szombathelyi segédpüspök; abból a tényből, hogy Szombathely nem kapott új megyéspüspököt, arra lehet következtetni, hogy talán maga Póka volt a jelölt. Kádár László egri érsek december 20-án bekövetkezett halála után nyilván nem volt elég Idő ahhoz, hogy a bonyolult tárgyalások március elejére már konkrét eredményt érleljenek. Nyugati olvasóinknak bizonyára a legtöbbje találkozott Irányi püspökkel, nem egészen négyéves főpásztori tevékenysége során. Szelíd, békés és békéltető jósága, bölcsessége, buzgósága sok nehéz helyzetet oldott meg, vagy legalább enyhített. Gyenge egészséggel és elégtelen anyagi eszközökkel igyekezett a püspök egy alig átfogható és az embert lassan felőrlő feladatkörnek megfelelni. Járt minden földrészen, ahol hívei élnek, ha minden egyházközséget nem tudott is felkeresni. „Összegyűjteni és megőrizni" püspöki jelmondatának szellemében végezte munkáját. Dr. Irányi László több mint három évtizede Washingtonban élt. Az Egyesült Államok fővárosához különös hasonlósággal fűződik főpásztori küldetésének kezdete és lezárása: a washingtoni nemzeti szentély altemplomában szentelte annak idején püspökké és végezte most a gyászszertartást régi barátja, Pio Laghi nuncius, jórészt ugyanazoknak a püspöktársaknak, papoknak és híveknek a részvételével. Kádár László egri érsek halála nem jött meglepetésként; már jó ideje halálos beteg volt, fehérvérűségben szenvedett. Eger szülöttje, a cisztercita rend neveltje és tagja volt. Történelemszakosnak készült; mint érseket is tevékenyen érdekelte egyházmegyéje történelme: írt, és mások történelemművelő munkáját szorgalmazta. Négy évig (1974—78) a veszprémi, kilenc évig az egri egyházmegyét vezette. Magyarország második és negyedik legnépesebb egyházmegyéje (Eger és Veszprém) egyaránt égető paphiányban szenved; Egerben e probléma megoldásához jó alapok megteremtésén fáradozott biztató eredménnyel. Imádságos, a feltűnés keresése nélkül tevékeny életének jelmondata volt: „Hűség Krisztus szolgálatában." „Társatok Krisztus szolgálatában": ezt a jelmondatot dr. Póka György öt évig mint plébános és bérmáló püspök valósította meg. Előtte a papnevelésben tevékenykedett Győrött; szeminaristái nevében többször nyugtázta lapunkat. Imádságos megemlékezésünk kísérje az elhunytakat — és kérjük Urunkat, hogy az újonnan kinevezett főpásztorok „a Lélek erejében" feleljenek meg súlyos küldetésüknek.