A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-04-01 / 4. szám
185 Miért, hogy imánk oly feltűnően hatásos, ha beismerjük tehetetlenségünket? Mint ahogy azt láttuk, Isten ragaszkodik ahhoz, hogy emberi helyzettünk valóságával szembenézzünk, így imaéletünk alá az igazság szilárd alapját fektetjük le, és nem az öncsaló vagy vágyak által irányított gondolatainkat. A felismerése és elismerése tehetetlenségünknek egyúttal a leggyorsabb út ahhoz a helyes magatartáshoz, amelyet Isten lényegesnek lát az imánál. Halálos csapást mér a legsúlyosabb bűnre — az ember hamisan értelmezett függetlenségére, mikor Istent semmibe veszi. Másik ok, hogy tudásunk Istenről addig nem lesz közvetlen hogy milyen is Ö, milyen az Ö szeretete egyedenként velünk kapcsolatban, s hogy milyen az Ö valóságos hatalma —, amíg csak önmagunkra vagy más emberekre támaszkodunk. A Jézussal való barátság életünk igazi célja és az örökkévalóság egyedüli alapja. És ez valóságos, ez a mindennapi közösségünk vele. Ha minden emberi terved és számításod kudarcot vallott, ha az emberi eszközöket, egyiket a másik után kiütötték a kezedből, és az ajtókat az orrod előtt becsapták — bátorság. Isten üzenni próbál neked ezeken át, és az üzenet ez: „Ne bízzál elégtelen emberi erőforrásokban. Engedd, hogy ÉN intézzem a dolgokat.” Itt van három javaslat, hogyan is végezzük a tehetetlenség imáját. Légy őszinte Istennel. Mond el neki, hogy tudatában vagy annak a ténynek, hogy az Ő szemében tehetetlen vagy. Engedd meg neki, hogy érzelmi vonalon is éreztesse veled tehetetlenségedet, ha ez az,
