A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-04-01 / 4. szám

183

Catherine Marshall

KALANDOZÁSAIM AZ IMÁDSÁGBAN

(fordította Ruff Katalin)

II. - A tehetetlenség imája II.

Tehetetlenségünk hangsúlyozása újra és újra megtalálható más korokban élő keresztény íróknál. Például egy tizenhetedik századból való könyvben, Brother Lawrence Az isteni jelenlét gyakorlásában, ebben a kis igazgyöngyben a tehetetlenség volt a sarokvas, ami körül forgott a karmelita testvér Istennel való kapcsolata:

Egy adott esetben, amikor valamilyen erény gyakorlása kínálkozott, Istenhez fordulva mondta: Uram, én ezt csak akkor tudom megtenni, ha Te erre képessé teszel: és akkor még több erőt is kapott, mint ami elegendő.

Amikor munkájában hibázott, Istennek megvallotta hibáját mondván: Soha nem fogok másképpen tenni, ha Te magamra hagysz. Te vagy az, akinek meg kell akadályozni, hogy elessek, és kijavítani,ami rossz. Ezután már semmi miatt nem nyugtalankodott.

Ámbár kevesen vannak köztünk, akik Lawrence testvér érettségével rendelkeznek, mindamellett az életben mindegyikünk érzi néha úgy, hogy nem ura már a helyzetnek, a körülmények megbénították és tehetetlen, hogy változtasson rajtuk. Amikor ez történik, fogadd örömmel ezt az időt! Gyakran csak amikor lelohad a lelkesedésünk, hatolunk be Jézus mondásába: „Nálam nélkül semmit sem tehettek’ (Jn 15,5).

Dr. Arthur Gossip, aki magyarázatot írt Jánosról az Interpreter’s Bible számára, érdekes megjegyzést tesz: „Ezek minden bizonnyal a legtöbb reményt keltő szavak a Bibliában.. . Nálam nélkül semmit sem tehettek. Mert ha őszintén beismerjük: nála nélkül semmit sem érünk, akkor Krisztus. . . az ő nagy ígéreteit adja nekünk. . .”

Nagy ígéretek ezek, mint ez a most idézett ragyogó ígéret is, annyira túláradók, hogy ezerszer is kárpótolnak a tehetetlenségünkért: „. . . Istennek minden lehetséges” (Mt 19,26). Ö azt mondja, hogy egy mindenható, érzékeinkkel felfoghatatlan, közeli Isten minden fölött van,és mindent áthat teljesebben, mint azt mi realizáljuk.

A tehetetlenségével magában az ember olyan lenne, mint a madár, amelyik egy szárnnyal próbál repülni. De amikor Isten alkalmasságának a szárnyát adjuk hozzá a mi tehetetlenségünkhöz, akkor a madár már győzelmesen szárnyal a problémák fölött és azokon keresztül, amelyek eddig legyőzték.