A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-04-01 / 4. szám

170 — De mondom azt is, de nemcsak azt. — Elhallgattam. Úgy látszik, imádkozni is meg kellene tanulnom, gondoltam magamban, de nem szóltam semmit. Kati mosogatott, segítettem neki törülgetni. Egy darabig csendben dolgoztunk. Aztán megkérdeztem: — Hogyan tanultál meg imádkozni? — Hát.. .hát. .. magamtól, meg aztán a gyóntató atya segített. De mi van veled, Pista, hogy ilyeneket kérdezel? — Milyen gyóntatóatya? — Hát akinél gyónni szoktam. . . — Te mindig egy papnál szoktál gyónni? — csodálkoztam el őszintén. — Persze! — Te Kati, ha anya olykor-olykor rávett, hogy menjek gyónni, én mindig máshoz mentem. Utóvégre mi közük az én szennyesemhez? — Hát idehaza nem anya mossa ki mindig a tiédet? — neve­tett Kati huncutul. — Az más, Kati, de hát hogy az ember a bűneit mindig egy va­lakinek sorolja fel, az még sincs rendjén! — Pista, én azt gondolom, hogy inkább az nincs rendjén, ha mindig másnál gyónunk. Hogy tudjon akkor segíteni az atya, ha nem ismer? Hallgattam, mert megsejtettem, hogy lehet a dologban valami. Aztán faképnél hagytam Katit, majd elrámolja az edényeket. A szo­bában anya éppen öcsit feketette az ágyba, apa meg a rádiót hallgat­ta. Leültem a sarokba és elővettem az Alapvető Hittant, de úgy, hogy ne lássák,mit olvasok. Fúrta az oldalamat, hogy mi lehet ben­ne. Már csak a Rózsika miatt is. Felütöttem a tartalomjegyzéket,és olvasni kezdtem a fejezetcímeket: „A látható világból Isten léte eszünkkel felismerhető és bi­zonyítható.” „A kozmológiai istenérv. Isten a világ létoka." „Biológiai istenérv." „A formákból, törvényszerűségekből, rendből és célszerűség­ből folyó istenérvek." „Az emberi természetből vett istenérvek." Hó! Hát van itt éppen elég! No, holnap majd átrágom őket, és jaj lesz Rózsika vércsekörmének! — Mit olvasol,fiam? — kérdezte anyám váratlanul. — Semmit - feleltem kurtán és gyorsan becsuktam a köny­

Next

/
Thumbnails
Contents