A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-04-01 / 4. szám

155

létük végső célja. Ez erőt ad nekik megpróbáltatások elviseléséhez, bölccsé teszi őket, hogy józanul és okosan éljenek.

A hit mindig Isten ajándéka, belső megvilágosodás, amiért i- mádkozni kell, és aminek a befogadására fel kell, hogy táruljon a lelkünk.

Tamás apostol, aki pedig szerette az Urat, hiszen kész lett volna érte meghalni (Jn 11,16), az események hatására szinte hitét vesztette. Mikor apostoltársai azt mondották neki, hogy látták az Urat, nem tudott hinni. Milyen irgalmas az Úr! Mikor újból megjelenik a tizenkettőnek, csak ennyit mond Tamásnak: „Tedd ide ujjadat, nézd kezemet. . . érintsd oldalamat. . . Ne légy hitetlen, hanem hívő!’’ Es Tamásnak megnyíltak lelki szemei. Amit látott, az az ember Krisztus volt, mégis így kiáltott fel: „Én Uram és én Istenem!” A hit a nem látott dolgok valósága (vö. Zsid 11,1). A hit kapcsolta össze Tamást is a láthatatlan Istennel, azért is ez az új élet forrása. Boldogok, akik hisznek.

Május 3 - HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA A FELTÁMADÁS ELFOGADÁSA

A szentmise olvasmányai:

Ap Csel 2,14.22-28; 1 Pét 1,1 7-21; Lk 24,13-35.

Kétségtelen, hogy a mi hitünknek sarkalatos tétele Jézus feltámadása. Maga Szent Pál is írja: ,,Ha Jézus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak,és hiábavaló a ti hitetek” (1 Kor 15,14). Nem meglepő tehát, hogy az újszövetségi iratokban Jézus feltámadásának kérdése és bizonyítása központi helyet foglal el.

Jézus életében is többször jelezte, hogy milyen halállal fog meghalni, de azt is, hogy harmadnapra feltámad (Mt 17,23). Ezt jelölte meg egyik bizonyítékul arra, hogy őt az Atya küldte. Igaz, hivatkozott csodáira is, tetteire és tanítására (Jn 14,11), és többször hivatkozott a próféták rá vonatkozó jövendöléseire is, amint azt feltámadása után az apostolok is tették, és tette maga Jézus a mai evangéliumban.

Elfogadni a feltámadás tényét a következményeivel együtt — ez befolyásolja egész életünket. Ha Jézus feltámadt, akkor mi is feltámadunk.