A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-04-01 / 4. szám
152 abba is hagyta a hitéletet. A családfelajánlás és a napi felajánlás — bármilyen kezdetlegesen végzi is az ember — a vallásos elmélyedés ösztönzője. Hányán próbálkoztak a nagykilenced dogmatikai cáfolatával. De hát miért nem inkább magát az Urat cáfolják? ,,Aki e kenyérből eszik, örökké éV (Jn 6.51). Miért nem lehet igaz, hogy aki kilencszer egymás után, elsőpénteken méltóan eszik a Kenyérből, örökké él? Az ígéretek sokaságából és sokféleségéből csak azt látjuk, mennyire hasznosnak, fontosnak tartja az Ür ezt az ájtatosságot. Különben is, az egész üdvtörténet, a szövetség nem más, mint Isten ígérete, mely bizonyos feltételekhez van szabva . . . A Jézus Szívé-tiszt elet lényege ilyen szövetségi kölcsönösség. Keressétek először Isten országát, a többit hozzáadják nektek (vö. Mt 6,33). Nézzük a Jézus Szíve-tiszteletet az egész üdvtörténet távlatában. Az egész üdvtörténet Krisztusig az Isten által felajánlott szeretet, mely az emberek hálátlansága és hűtlensége miatt eredménytelen. Azért van tele az Ószövetség Isten panaszával, fenyegetésével a hűtlen feleség ellen, aki idegen istenekkel házasságot tör. Jer 2,20; 5,7; 13,27; Ez 23,43sk; Ez 16 egész, főleg a 15. és a 22. vers, és 23-35. De az Úr visszahívja ,,ifjúkori” feleségét (íz 54,4—6), mert megemlékezik szövetségéről (Ez 16,59—63). Az Újszövetség, melyet már a feltámadás fényében írtak le, nem üt-e meg hasonló tragikus hangokat? „Övéi nem fogadták be” (Jn 1, 11). ,,Feltekintenek arra, akit keresztül szúrtak" (Jn 19,37). ,,Jeruzsálem, hányszor akartam egy begyűjteni fiaidat” (Mt 23,37). Szent Pál panaszkodik a zsidók hűtlensége miatt (Róm 9—11); Isten választott népe nem teljesítette az ígéret megvalósulásához kötött feltételeket. Még sokat lehetne, sőt talán kellene is mondanom a Jézus Szí- ve-tisztelet apológiájáról, védelméről. A legjobb védelem mégis a Jézus Szívé-tiszt elet két fő gyakorlatának bemutatása. A Jézus Szíve-tisztelet leglényegesebb gyakorlatairól pápai éneik likák (főleg a Miserentissimus 1928, és a Charitate Christi 1932) szólnak. Azt tanítják, hogy a Jézus Szíve-tiszteletet két ájtatossági gyakorlat jellemzi: a felajánlás és az engesztele's . . . (Folytatjuk) Minden ország kultúrája lengje körül a házamat. De egyik se szakítson el szülőföldem talajától. Gandhi
