A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-03-01 / 3. szám
141 És az övé is lett. Még mindig hihetetlen számomra, hogy több millió példányban megjelent, és hogy az egész világon közkézen forog az EGY EMBER, AKIT PÉTERNEK HÍVTAK. Bár ez és a 20th Century-Fox által készített film sikere kisebb jelentőségű, mint amit időről időre hallok e könyv hatására életek megváltozásával kapcsolatban — hogy Peter Marshall élete inspirált embereket Isten szolgálatára. Évek múlva láttam, hogy a ,,tehetetlenség imája” hogyan hatékony egy mindennapos esetben — a háztartási segítség dolgában. Mielőtt házasságra léptem volna Leonard LeSourd-ral 1959 őszén, tele voltam izgalommal a gondolatra, hogyan viselem majd gondját az ő három gyermekének. Az én fiam, Peter John már több, mint három éve elvolt egy iskolában, és én írói karrieremmel voltam elfoglalva. Len minden igyekezetével meg akart nyugtatni, vidáman ígért házastársi segítséget. De segítséget szerezni Chappaquában (New York) hihetetlenül nehéz volt. Megpróbáltuk az újsághirdetést, eredmény nélkül; az állhatatos ima nem hozott közelebbi megoldást. Végül úgy döntöttem, hogy mindent magam csinálok, de hamar rájöttem, hogy egy élénk háztartás vezetése több, mint egy teljes napi munka. Hétről hétre még az íróasztal közelébe sem kerültem. Tehát újra csak a régi, ismerős út maradt hátra: a tehetetlenség imája, beismerése annak, hogy mindent nem tudok egyedül csinálni, s aztán a belátása annak, hogy elsősorban az otthonomért vagyok felelős. Ha Isten akarja, hogy az íráshoz visszatérjek, majd az utat is megmutatja. Tehetetlenségem elismerése után Lucy Arsenaul-t küldték hozzánk. Lucy kiegyensúlyozott, megbízható, hűséges, remek szakács, nagyszerű egyéniség. Vájjon Isten miért ragaszkodik a tehetetlenség beismeréséhez, mint előfeltételhez az ima meghallgatásánál? Az egyik nyilvánvaló ok az emberi tehetetlenség alapvető ténye. Isten reális, és bennünket is kényszerít, hogy reálisak legyünk. Amíg olyan álmokban ringatjuk magunkat, hogy szívünk vágyainak kielégítésére emberi erőforrások is elegendők, hazugságban hiszünk. És lehetetlen, hogy önbecsapásra és hazugságra alapozott imák választ kapjanak. Mert mi az igazság a mi emberi állapotunkkal kapcsolatban? Egyikünk sem tehet arról, hogy megszületett; nem tőlünk függ, hogy férfiak vagy nők vagyunk-e, japánok, oroszok vagy amerikaiak, fehérek, sárgák vagy feketék. Őseinkre nem tudunk befolyással lenni, sem a mi alapvető értelmi vagy fizikai adottságunkra.