A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
14 ség foglalatának tekintették, tökéletes és biztos iránymutatónak, az Istennel való jó kapcsolat szakramentális biztosítékának. A törvénynek ezt a felmagasztalását Jézus nem fogadhatta el, nem tekinthette Isten végső kinyilatkoztatásának. Az újszövetségi könyvek nem egységesek az ószövetségi törvény megítélésében; tükrözik azt a fejlődést, ami a keresztények tudatában végbement a törvény és az evangélium kapcsolatának megértésére vonatkozólag. Nem következetlenségről van szó, hanem fokozatos elmélyedésről abban a titokban, aki maga Jézus, ő, aki nem eltörölni jött a törvényt és a prófétákat, hanem beteljesíteni. A beteljesítés nem a törvény egyszerű, szigorú betartása és betartatása, ez világos az evangélium mai példáiból is. Azt jelenti a beteljesítés, hogy a törvény megkapja azt a tökéletességet, amit a farizeusok már - tévesen - neki tulajdonítottak. Amit Jézus hoz, az az élő ember és az élő Isten eleven és bensőséges kapcsolata minden helyzetben, az érzékenység Isten sugallatainak felfogására és a szabadság annak megtételére. Tanulságos ezzel kapcsolatban is, amit Király Ernő A keresztény élethivatás c. könyvében (Budapest, 1982) a 429. oldalon ír: Gyakran előfordul, hogy a hívő ember nem az isteni hivatás oldaláról értelmezi életét, hanem a személytelen törvény keretében. Ez azzal a következménnyel jár, hogy igazi énjét nem az Istennel való kapcsolat határozza meg, hanem sok esetleges tényező. Ha tehát valaki kitér Isten hívása és szava elől, és az általános törvény által meghatározott pozícióba húzódik vissza, ez a magatartás megakadályozza, hogy azzá váljon, akivé az Isten személyes hívása és tervei szerint lennie kell. Ezzel lemond arról is, hogy a teljes igazságban éljen. Ha pedig valaki a személytelen isteni törvényre sem akar támaszkodni, ezzel átengedi magát az ösztönös vágyaknak, a tömegember magatartásának. Ez odavezet, hogy már csak szánalmas látszategzisztenciában él. Megállapíthatjuk tehát, hogy csak az él igazi emberi életet, aki az igazságban él. A keresztény ember számára ez azt jelenti, hogy tudatosan Isten hívását követi, figyelmesen meghallgatja lelkiismeretének szavát és az adott helyzetben, „órában” rejlő felszólítást. Élete csak így alakul olyanná, amilyenné az igazság alapján lennie kell. Sajgó Szabolcs 1986. szeptember 1-5 között tartották Becsben a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság második kongresszusát. Témája volt a magyar nyelv, irodalom, történelem és néprajz a Duna-völgyi népek kultúrájával kölcsönhatásban. A Társaság tiszteletbeli tagjává választották Lukács Lászlót, a rend római történeti intézete tagját.
