A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-03-01 / 3. szám
131 Problémák és Megoldások Somfai Béla A SZÜLETENDŐ EMBER MÉLTÓSÁGA (Harmadik rész) A keresztény álláspont gyökerei — II. A tanítóhivatal a keresztény hit valláserkölcsi ösztönére támaszkodva következetesen elítélte, és — kezdve az ancyrai zsinattal (314) — szigorú büntetéssel sújtotta a magzatelhajtás minden formáját. A büntetés súlyosságának megszabásában azonban bizonyos körülmények között és bizonyos mértékig figyelembe vette a „fogamzás” és az „animáció” közötti hosszú ideig elfogadottnak tekintett különbségtételt. A tizennyolcadik századtól ennek a különbségtételnek tudományos alapjai meggyengültek, ezért az egyházi tanítás és törvény- hozás az utóbbi időktől egyforma szigorral sújtotta a magzatelhajtást a fogamzástól kezdve, és igyekezett minden olyan álláspontot elítélni, ami ennek a különbségtételnek az alapján az abortusz egyes eseteit elfogadhatónak ítélte. 1930-ban XI. Pius pápa kijelentette, hogy az államnak nincsen joga olyan törvényt hozni, amely a végső szükség címén megengedné a születendő ártatlan élet kioltását. Hasonlóan születéskorlátozás, egészségi vagy szociális okok sem igazolhatják az ártatlan élet közvetlen kioltását. (Casti connubü, 1930.) XII. Pius 195 1-ben így foglalta össze a hagyományos álláspontot: ,,Az anyaméhben lévő gyermek közvetlenül az Istentől kapott jogot az élethez. Következésképpen nem létezik olyan ember, emberi hatalom, tudomány, vagy orvosi, szociális, eugenikus, gazdasági vagy morális érv, amely érvényes jogi megokolást vagy alapot biztosítana az ártatlan emberi élet szándékos és közvetlen kioltásához, akár célként, akár eszközként egy olyan cél eléréséhez, amely esetleg önmagában nincsen megtiltva. — A meg nem született gyermek embernek tekintendő ugyanolyan mértékben és ugyanolyan okból, mint az anya.” Noha az Egyház sohasem tanította azt, hogy az anya életét fel kell ádozni a magzat megmentéséért, a napjainkig érvényes „hivatalos” tanítás elítél minden olyan igyekezetei, amely az anya életének megmentését közvetlenül (direkt módon) összekapcsolja a magzat éle