A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-03-01 / 3. szám
128 könyvelhetett el. Az általa megindított céltudatos és nagyarányú re- katolizációs folyamat két emberöltő alatt megváltoztatta az ország vallási képét. Pázmány a katolikus egyházat restauráló, jogait és pozícióit helyreállító és rekatolizációs, a másik vallás mind több tagját a saját egyháza számára megnyerő tevékenységében igénybe vette azokat az eszközöket, amelyek használatát a vallás és erkölcs törvényei, valamint a fennálló jogrend és ennek törvényekbe foglalt gyakorlati előírásai megengedtek. Ezeket a protestáns fél is, amikor erre lehetőség kínálkozott, felhasználta, és ekkor azt jogosnak vélte. Pázmány a katolikus vallást védő és terjesztő működésében a törvények nyújtotta lehetőségek kiaknázását mindig másodlagos eszköznek tekintette, és a fő hangsúlyt a másik fél értelmi meggyőzésére helyezte. Pázmány legfőbb életcéljának annak a katolikus egyháznak fennmaradását és felvirágoztatását tekintette, amelyik - hite szerint - egyúttal a magyar nép és a magyar nemzet egyháza is. Ö a magyar katolikus egyház és a magyar nemzet fennmaradását és boldogulását a Habsburgokkal való olyan együttműködésben látta, amelyik mindkét fél — a Habsburgok, illetve a magyar nép és magyar nemzet vallása, a magyar katolikus egyház — érdekeinek és jogainak kölcsönös tiszteletben tartásán alapszik. Az érdekazonosság lehetőségeit kihasználó és a Habsburgokra ilyen meggondolással támaszkodó út helyességében rendületlenül hinni tudó Pázmány meggyőződésében nem állt egyedül. A magyar uralkodó osztály — főleg felső rétegének legnagyobb része — szintén így vélekedett. A Habsburgokra támaszkodás közben Pázmány semmiképpen sem akarta és nem is mozdította elő a magyarság kiszolgáltatását egy idegen hatalom kényére-kedvére. Hogy ez a kiszolgáltatottság a későbbi idők folyamán mégis bekövetkezett, ez nem, vagy csak kis mértékben Pázmány politikájának következménye. Pázmány, mint kitűnő reálpolitikus egyre világosabban ismerte fel, milyen lehetőségekkel számolhat az ő korában a magyarság, és - a reális lehetőségek mérlegelésével - a Habsburgok és a török hatalom malomkövei közt őrlődő magyarság számára igyekezett biztosítani azt a viszonylagos függetlenséget és egyensúlyi állapotot, amely lehetővé teszi a kulturális és gazdasági élet fejlődéséhez egyaránt szükséges belső és külső békét. A belső békének előfeltétele Pázmány korában a meglévő feudális rendszer zavartalan fennmaradása és a magyar nemesi állam nemzeti jogainak az adott körülmények közti minél kedvezőbb biztosítása volt. A feudális rendszer fel-