A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-03-01 / 3. szám

126

engedi, hogy a haldoklót odavigyék a többi nővérhez. Anuarite hamarosan meghal. Mindez 1964. december 1-én, éjfél után 1 órakor történt. A két másik sebesült nővért beszállítják a legközelebbi kórházba.

A többi nővért egész éjszaka kihallgatják, faggatják, szidalmazzák, kellemetlenkednek nekik. De valamennyien bátran ellenállnak.

Amikor felvirrad a nap, a lázadók beismerik, hogy csődöt vallottak: „Még sose láttunk ilyen konok nőket! Valóságos boszorkányok! Tűnjenek a szemünk elől! Menjenek vissza Batwabakába!"

Azt nem engedték meg nekik, hogy magukkal vigyék Marie- Clémentine nővér maradványait. Az egyik katona azonban tisztességes temetést ígért, és szavát meg is tartotta. Egy évvel később azonosítani tudták a vértanú testét egy érém alapján, amelyet mindig a nyakában viselt.

Tűz Tamás

GÁBOR FÖANGYAL

Szellő se tudna csöndesebben követként jönni, szállani.

Amint könnyedén földre lebben, megragyognak a szárnyai.

Nem gömyedez a szó alatt sem, amit ajkára Isten írt.

Fénylő hajszála meg se zizzen, úgy mondja el a drága hírt.

Kezében gyönge liliom van - békét nem hozhat senki karddal - s amíg köszönti Máriát,

feledtetni is tudja nyomban a régi, édenkerti angyal félelmetes lángpallosát.