A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-03-01 / 3. szám
114 A közügyek személyi síkon való intézésével a kívülállók (ide számított néha a püspöki kar is) természetesen nehezen tudták azonosítani magukat. A diszkrét ügyvezetés folytán alattvalóit nehezen tudta motiválni a bonyolult helyzetek kihordására. A politikai realitások figyelembevételének igénye ennélfogva elmagányosodást hozott számára. Nem sikerült eredményesen tanácskozó és döntéseket hozó püspöki kart létrehoznia, pedig mind a Szentszék, mind a magyar politikusok támogatták javaslatait az új püspökök kinevezésénél. Nehezen kezelhetővé váltak számára az üldözésben és a negyedszázados interregnumban önállóvá vált egyházi kisközösségek is, amelyek éppen elkötelezettségük folytán szerettek volna tájékozódni és részt vállalni az egyház ügyeinek intézésében. Az elhunyt magyar prímás a vetés és alapvetés feladatát kapta, nem az alkotásét és aratásét. Hivatalba lépésekor a sajtónak adott programjából csak keveset tudott megvalósítani. Elsősorban a háború előtti és az új arculatú magyar egyház közötti hídverés lett egyházfői életműve, „váltók” állítása, útkereső próbálkozás, tájékozódó beilleszkedés a nagy gazdasági és társadalmi programot megvalósító magyar közéletbe — a magyar egyház következő évtizedei irányának megcélzása. Az állammal kialakított kapcsolat „felhőtlensége”, kormányzásának viszonylagos külső nyugalma és rendezettsége hozzájárult ahhoz, hogy az egyházi élet belső formáinak átalakulása - mely kormányzási ideje alatt zajlott - megmaradjon az egyház előnyére a fejlődés keretei között, elkerülje a drámai krízisjelenségeket. A mérleg pozitív oldalán áll az is, hogy néhány valóban nagysikerű intézmény létrehozásával hatékonyan tudta szolgálni az új magyar egyházi élet kialakulását. Kis lépések a jövő felé Lékai László hivatalba lépése után csakhamar felvetődött az egyházkormányzói munkássága alatt megvalósult valamennyi intézmény terve. Elsőnek 1981-ben a XXIII. János Otthon nyílt meg, egy szociális intézmény, mely idős hívek számára kívánta biztosítani, hogy életük alkonyát vallásos környezetben tölthessék el. Ez egyben újrafelvételét is jelentette a katolikus egyház világiak javára végzett, évtizedekre megszakadt intézményes karitatív munkásságának. 1948- ban még a női és férfi szerzetesrendek 85 kórházban és 173 karitatív intézményben végeztek betegápoló és szociális tevékenységet. A szerzetesrendek működési engedélyének megvonása után az egyház több öregotthont létesített az otthon nélkül maradt szerzetesek számára.
