A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-03-01 / 3. szám
106 „Én ítéletre jöttem ebbe a világba”, vagyis megújulásra, átalakulásra; a világ értékrendjének gyökeres átalakulására. Vannak emberek, akik nem látnak; tudatában vannak vakságuknak, és képtelennek érzik magukat a gyógyulásra; olyanok, mint a vakon született férfi. Jézus új világrendet teremtő küldetése arra szól, hogy ezeknek belső megvilágosodást vigyen: tudjanak felismerni, megkülönböztetni, tudják a valóságot megragadni, és az értéktelen látszatot semmibe venni. Mások azt képzelik magukról, hogy látnak; nem veszik észre önteltségből származó vakságukat. Jézus ezeket hagyja megrekedni korlátolt tudásukban, a több és jobb értékek iránti elzártságukban, áthatolhatatlan- ságukban. „Mivel azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök.” Az Úr paradox útjai. Hasonló értelemben világosította fel az Isten már Sámuelt: „Nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” Sámuelt képessé teszi Isten erre a belső látásra: a látszatok mögött felfedezi és azonosítja Dávidot, akit Isten népe királyának szemelt ki. Újjáteremtés a született vakságból. A teremtett világ általában, és különösen is az ember, olyan beteljesülésre vannak rendelve, amelyet korlátoltságuk miatt nem képesek felfedezni, még kevésbé megvalósítani. Szükség van a mindenható Teremtő Küldöttjére, aki a teremtést kigyógyítja eredendő fogyatékosságából, felemeli arra a létszintre, ahol beteljesülése megvalósul. Jézus belső megvilágosodást hoz az embernek; Jézus világosságával az ember a látszatok szintje fölé emelkedik, és képes meglátni a valóság szívét. Ennek a világosságnak a befogadásához szabad emberi beleegyezés kell; ha az ember bezárkózik önelégültségébe, önmagát ítéli el, és Krisztus nem képes meggyógyítani eredendő vakságából. A világosság gyermekei. Szent Pál így döbbenti rá megkeresztelt híveit a bennük végbement újjáteremtésre: „Egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban.” Mindjárt a gyakorlati következtetésre is megtanít: „Éljetek úgy, mint a világosság fiai!” Hagyjuk el a sötétség terméketlen, szégyenletes cselekedeteit, és éljük a csupa jóság, igazság és egyenesség áttetsző életét! Serkentsük egymást az apostol idézte őskeresztény himnusszal: Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus!
