A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-03-01 / 3. szám

103

Nagy Ferenc

VA5ARMAPI GOMDOLATOK

Március 22 - NAGYBÖJT 3. VASÁRNAPJA VlZFORRÁS A KŐSZIKLÁBÓL

A szentmise olvasmányai:

Kiv 17,3-7; Róm 5,1—2.5—8; Jn 4,5-42.

Szamaria. Ellenséges testvémép hazája, amelyen nem illik átutazni. A két nép kölcsönösen eretnekként utálta és kerülte egymást, kiátkozta egymás kultuszhelyeit. A déli nap tűző melegében Jákob kútjánál találkozik két fiatal: egy zsidó férfi meg egy szamariai nő. Ügy illene, hogy ne vegyenek egymásról tudomást.

Beszélgetés a forrásról. Banálisán indul: ,,Adj innom!" A kért szolgálat természetes; ami visszatetsző benne:,,Zsidó létedre hogy jut eszedbe ilyen kérés?" Korlátokat leomlasztó szabadság ez. Jézus mindjárt a józan ész legelemibb szabályait is maga mögött hagyja: ,,Ha felismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki szól hozzád, te kérnél tőle élő vizet.” Az asszony a józanság talaján állva kérdez:,Merítőedény nélkül hogyan veszel vizet ebből a mély kútból? Különben pedig kinek képzeled magad? Nagyobbnak a legnagyóbbnál, Jákobnál?” Jézus megy tovább a hihetetlen állítások útján: ,,E forrás vize csak

enyhíti a szomjat, és csak ideiglenesen; akinek én adok inni, az soha többé meg nem szomjazik; abban örök életre sző kellő forrás fakad." Az asszony ugyan még nem gondol arra, hogy többet nem kell vizet cipelnie; de igazában teljesen belezavarodott a témába. Az egész beszélgetés, a további folytatás is, csodálatosan egyszerű, áttetsző és finom; ugyanakkor elképesztő is, mert nem tudni, mi köze a tapasztalható valóságok világához. A kút, a forrás, a víz nyilván szimbólumok. Milyen természetfölötti valóságokat jeleznek?

Szívünkbe áradt szeretet. Isten adománya az emberiség számára egyetlen valóság. Arról beszél Szent Pál is, bár egészen más gondolatkörben: ,.Szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.” Ezt az alapvető állítását az apostol egy meglepő