A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-02-01 / 2. szám

90

kereskedőnek, lovagoknak öltözve titkos misszióba indulnak Angliába. Mary sem akar kevesebbet: társaival időnként ő is szeretne visz- szatérni hazájába térítő körútra. Ez a fajta életmód persze kizárja a klauzurát, sőt még az apácaruhát is. Mary és társnői ugyan egyformán, egyszerűen öltöznek, de nem viselnek igazi szerzetesi habitust.

Amikor elérkezik az alapszabály lefektetésének pillanata, Mary figyelme a 60 évvel korábban született Jézus Társasága felé fordul, mivel ez tökéletesen megfelel elképzeléseinek. Ez a rend azonban a leghatározottabban kizárta a női ág létrehívását. Az Angolkisasszonyok első alapszabályzata 1615-ben készül el. Az alapítónő, megfogadva gyóntatója, P. Lee tanácsait, nem említi a jezsuitákat, de a dokumentum több szakasza emlékeztet a Szent Ignác-i konstitúciókra. Eszerint: az Angolkisasszonyok célja leányok nevelése és apostoli tevékenység Angliában. Közvetlenül a Szentszéktől függnek. A nővérek négy csoportot alkotnak: novíciák, laikus nővérek, tanító nővérek és ünnepélyes fogadalmasok.

(Folytatjuk.)

Hogy pásztori hivatalának gondosan eleget tegyen, a plébános igyekezzék megismerni a gondjára bízott hívőket; tehát látogassa a családokat, ossza meg a hívők gondjait, bajait, különösen pedig gyászát; erősítse meg ő- ket az Úrban, és ha valamiben hibáztak, okosan igazítsa helyre őket; a betegeket, főként pedig a haldoklókat nagy szeretettel segítse, buzgón erősítse meg őket a szentségekkel, és ajánlja lelkűket Istennek; különleges igyekezettel foglalkozzék a szegényekkel, a szenvedőkkel, a magányosokkal, a hazájuktól távol élőkkel és azokkal, akik sajátságos nehézségekkel küzdenek; legyen rajta azon is, hogy a házastársak és a szülők kötelességeik teljesítéséhez támogatást kapjanak, és segítse a családban a keresztény élet erősödését. (Egyházi Törvénykönyv, 529.kán., 1. §)

A plébános ismerje el és mozdítsa elő a világi krisztushivőknek az egyház küldetésében való sajátos részvételét, és támogassa vallásos célú társulásaikat. Működjék együtt püspökével és az egyházmegye papságával; fáradozzék azon is, hogy a hívőknek gondja legyen a plébániai közösségre.

és mind az egyházmegye, mind az egyetemes egyház tagjának érezzék magukat, s részvételükkel vagy támogatásukkal segítsék azokat a tevékenységeket, melyek ennek a közösségnek az előmozdítását szolgálják.

(Egyházi Törvénykönyv, 529.kán.,2. §)

Amit mondunk, Uram, azt ne vedd szó szerint, hanem a mi esetlen kifejezésünket fordítsd le saját nyelvedre, mely fönséges nyelv, noha szavakat nem ismer! (Mark Gibbard)