A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-02-01 / 2. szám
86 ban úgy látom, hogy az isteni Bölcsesség igen nagy találmánya. És ha ezek az Anyák a zsenge leánykor kiképzésére akkora gondot fordítanak, mint a Jézustársaság Atyái az ifjak nevelésére, a világ hamarosan csodálatos előhaladást fog tapasztalni. Mert merem állítani, hogy a világ megújulásában csaknem nagyobb jelentősége van a leányok jó erkölcsének, mint a fiúkénak. Hiszen mindnyájan édesanyánktól kaptuk életünk első irányvonalait, és amit az új cserépedénybe öntünk, annak illatát mindvégig megőrzi. Továbbá a női nem éppúgy rászorul a jó nevelés szigorú zablájára, mint az erősebb nem. Pál apostollal és a többi apostolokkal az ősegyházban bizonyosan együtt dolgoztak jámbor asszonyok, akiket magukkal is vittek az apostolok, hogy ahová ők be nem juthattak, a női otthonokba, oda bevigyék a keresztény igazságot, olyan úton és módon, mely ennek a nemnek megfelel. Mit lehet tudni? Hátha az ősegyháznak ezt a szellemét akaija Isten bölcsessége felújítani ennek az öregedésnek indult világnak az alkonyán? A néven, melyet ezek az Anyák használnak, nincs semmi kifogásolni valóm. Ha ugyanis a szerzetesnők vezetőit az apáti és priori jogok megsértése nélkül abbatisszáknak, priorisszáknak nevezzük, nem értem, mi kifogásolni való lehet a Jézustársasági Anyák elnevezésben. A szerzetesnők klauzúráját méltán sürgetik, mert ez élethivatásuk velejárója. De hogy tisztességes hölgyek új kongregációja miért ne lehetne klauzúra nélkül, alig értem. Nem tudom, szükséges-e az, hogy bizonytalan veszélyek miatt (melyektől azonban semmiféle helyzetben mentesek nem vagyunk) az Egyház biztos és nyilvánvaló javát, ami a leányok neveléséből származik, tönkretegyük. Ha tehát alázatos kérésem valahogyan helyénvaló, kéije Főtisztelendő Uraságod Millinus bíboros úr Ökegyelmességét, hogy mél- tóztassék intézkedni ennek a társulatnak a megerősítése felől, hogy ha volna rajta valami javítani való, az a maga helyén történjék, meghagyva azokat, amik oly nagy haszonnal járnak (a mi vidékünkön
